Tisztelt Látogatóink!

A Fürdő Múzeum ideiglenesen nem látogatható. Megértésüket köszönjük!

 

A legiotábor fürdője – Thermae Maiores

Aquincum első régészeti feltárásán 1778-ban a legiotábor fürdőjének egy terme került napvilágra. A kutatást vezető Schönvisner István eredményeit még a feltárás évében “De Ruderibus Laconici Caldariique Romanorum” címen közölte. A fürdőrészt rövidesen a feltárás után védőépületben mutatták be a nagyközönségnek. Az aquincumi legiotábor fürdőjét ma már csaknem teljes mértékben ismerjük. A tábor két főútjának kereszteződésében állott a monumentális, 120 x 140 m-es épület. Főbejáratai is e főutcákról nyíltak. Az épületet a 2. században emelték, majd többször átépítették. Latin elnevezését egy Kr.u. 268-ból származó újjáépítési feliratról ismerjük. Tornacsarnok (palaestra), hideg, langyos és forró vizű medencék, fürdőkádak, izzasztókamra és tágas, padlófűtéssel ellátott termek szolgálták a katonák felfrissülését. Itt bőséges lehetőségük nyílt a testgyakorlásra, és a tisztálkodásra. A fürdő utolsó átépítésére a 4. század első felében került sor, amikor új erődöt építettek a korábbi keleti oldalán. Az átépítés után az épületkomplexum Valeria tartomány katonai vezetőjének lehetett a palotája.