Az Aquincumi Múzeum Téglagyűjteményének gyűjtőköre a múzeum ásatásai során előkerült valamennyi római kori kerámia építészeti elemre kiterjed.

Az Aquincumi Múzeum Téglagyűjteményének gyűjtőköre a múzeum ásatásai során előkerült valamennyi római kori kerámia építészeti elemre kiterjed. Kerámia építészeti elem alatt az összes olyan tárgyat értjük, amely anyagát tekintve égetett agyag, eredeti felhasználása pedig építészeti célú volt. Ide tartoznak a falazó téglák, padló téglák, kerámia csövek, a padló és falfűtés elemei, valamint a tetőzet kerámia elemei is. A gyűjtemény befogad bélyeges, feliratos, kézi jelöléssel ellátott, lenyomatos, és mindennemű jelöléstől mentes darabokat is. A gyűjtés szempontrendszerét alapvetően az egyes ásatók és ásatások mindenkori koncepciója, tudományos céljai határozzák meg. A gyűjtemény kutatható részét a külön téglaraktárban őrzött, illetve a múzeum törzsanyagába (Régészeti kislelet-gyűjtemény) besorolt darabok képezik.

A római téglák hazai kutatása kezdettől összefonódott Aquincummal. 1778-ban Schönvisner Istvánt, a pesti egyetem professzorát épp egy az általa feltárt fürdőrészlet romjai közt talált bélyeges tégla vezette rá, hogy az óbudai lelőhelyben az ókori Aquincumot ismerje fel.

A római provinciák régészetén belüli, anyagcsoportokra történő szakosodás Magyarországon az 1930-es években indult meg, a pályáját ekkor kezdő Szilágyi János 1933-ban tette közzé az első, és máig egyedüli, tartományi szintű pannoniai téglabélyeg-gyűjtést. A későbbi aquincumi múzeumigazgató munkássága máig megkerülhetetlen, az Aquincumi Múzeum Téglagyűjteményének alapjait is ő vetette meg. A római téglák magyarországi kutatásának jelenlegi szemléletmódját az építészeti, építéstechnikai, és iparrégészeti szempontok intenzívebb érvényesítése jellemzi.

Az anyag kutatására, adatszolgáltatásra a BTM főigazgatója által kiadott kutatási engedély útján van lehetőség.