A Budapesti Történeti Múzeum Ős- és Népvándorláskori Osztályának őskori gyűjteménye jelenleg több mint 500.000 tárgyat számlál.
A Budapestről és közvetlen környékéről származó igen gazdag leletanyag az őskőkortól a kelta korig terjedő, csaknem ötvenezer évet felölelő időszakból valók.
A legkorábbi kb. 50.000 éves régészeti emlékek, az Érd mellett feltárt, a paleolitikum középső időszakába keltezhető, barlangi medvére specializálódott vadásztelep feltárásából származnak.
Gyűjteményünk különösen gazdag és különleges leletei, azok az emberi arccal ellátott edények, melyek a középső neolitikum (újkőkor) időszakából, az ún. Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája népének Budapest körzetében feltárt településeiről (pl.: Növény utca, Biatorbágy, Törökbálint, és Kőérberek-Tóváros) származnak.
A középső rézkort a Ludanice- kultúra, a Tűzdelt barázdás kerámia kultúrája és az ún. Protoboleráz horizont emlékei képviselik.
A késő rézkori Baden kultúra rendkívül gazdag formavilágú edényművességének hagyatéka a korszak nagyobb, az Andor utcában, Káposztásmegyeren és Békásmegyeren feltárt településeiről került felszínre.
Igazi különlegességnek számít a kora bronzkori Harangedény-Csepel-csoport népességének emlékanyaga, amelynek települési területe kizárólag a Duna, főváros környéki szakaszára koncentrálódik. Legjelentősebb leletei Albertfalváról, Szigetszentmiklósról, Csepelről, és Békásmegyerről kerültek gyűjteményünkbe.
A középső bronzkori Vatya kultúra emlékanyagát a Növény utcában előkerült temető urnái mellett a rituális okból elrejtett bronz- és kerámialeletek képviselik (Rákospalota, Békásmegyer, Remete-Felső barlang). Az ezt követő un. halomsíros időszak, szenzációnak számító, száznál is több kerámiaedényt tartalmazó, szakrális eredetű leletegyüttese a budai Skála áruház lebontása során került elő.
A késő bronzkori Urnamezős kultúra mindmáig egyedülálló, európai jelentőségű békásmegyeri temetőjéből származnak a kultikus rendeltetésű sírmellékletek (csizmaedények, „varázseszközök”, madár alakú edények stb.).
A vaskor korai szakaszában a Hallstatt kultúra népe által készített különleges, nagyméretű grafitos mintázatú edények kerültek napvilágra a Csúcshegy oldalából és a Kőérberekből. Soroksáron szkíta kori temetőt tártak fel a régészek.
A késő vaskori kelta kultúra emlékei közül a legjelentősebbek a Csepel-Szennyvíztisztító területén előkerült, La Tene B-C korú temető és a római foglalást is megérő tabáni telep. Kiemelkedő jelentőségű a gellértegyi erődített telep (oppidum), amelyet az eraviszkusz törzs épített és lakott.
További információ:
A gyűjtemény kezelője: Tóth András
