1/2
E-múzeum / Blog / A Mithras szentély, mint a kozmosz kicsinyített mása

A Mithras szentély, mint a kozmosz kicsinyített mása

A rejtélyes Mithras-kultusszal kapcsolatos sorozatunk II. része.

Az előző részben láthattuk az állatövi csillagjegyek ábrázolási módjait a Mithras misztériumvallás figurái körül, ebben a részben pedig azt vizsgáljuk, hogyan jeleníthették meg a világmindenséget (kozmosz) és az égtájakat a Mithras szentély belsejében. 

Az egykori Római Birodalom területén feltárt szentélyek külső tájolására nincs egységes elv, sokszor a lehetőségek is meghatározhatták, hogy melyik részük melyik irányba nézett. Pl. az aquincumi Symphorus és Victorinus mithraeumok bejáratát inkább kelet felé, az aquincumi katonai táborban talált szentély bejáratát dél felé tájolták, a fertőrákosit pedig észak felé. Elképzelhető viszont, hogy a belső térben létrehoztak egy jelképes, égtájak szerinti felosztást, amely a külső viszonyoktól független. Porphyrios, 3. századi szerző, kommentárjában (A nimfák barlangja az Odüsszeiában) utal rá, hogy ez a belső tér nemcsak barlangot jelképez, hanem egyben a világmindenséget is megjeleníti kicsiben, azok elemeivel. Az „elemek” megfeleltethetők a bolygóknak, a csillagoknak, és akár a csillagképeknek/csillagjegyeknek is. 

Azt is megtudjuk a szerzőtől, hogy Mithras helye a napéjegyenlőségekkel van kapcsolatban. Jobbra vannak a tőle „északra” levő állatövi csillagjegyek és Cautopates (lefelé tartja a fáklyát), balra a „déli” csillagjegyek és Cautes (felfelé tartja a fáklyát).

A Bikaölés kapcsán az előző részben már találkoztunk a kozmosz “elemeivel”, de a jeleneten kívül is ábrázoltak csillagokat (pl. Capua) és csillagképeket (pl. Ponza) a mennyezeten, vagy bolygókat a pódiumok oldalában (pl. Sette Porte). Szerencsére van azonban egy olyan régészeti lelőhely is, amelynek segítségével megpróbálhatjuk Porphyrios leírását részletesebben megfejteni. A Róma egykori kikötővárosában, Ostiában található Sette Sfere (Hét Szféra) mithraeumban, a pódiumok szélein mozaikos formában jelenítették meg a 12 állatövi csillagjegy figuráit.

Az 1. kép ennek a szentélynek az egyszerűsített, felülnézeti rajza. A figurákat feliratok helyettesítik. Bár a helyszínen nincs jelölés, de segítségként a rajzon láthatjuk a bikaölő Mithras nézőpontjából jobbra levő „északi”, és balra levő „déli” oldalt is. (Tehát ha bent állunk egy mithraeumban, akkor hátat kell fordítanunk a kultuszképnek, hogy nekünk is megfelelőek legyenek az oldalak.) Ezek a Porphyrios által említett jelképes részek, mert a valóságban itt a bejárat közelében van dél.

A pódiumokon 6 csillagjegy került a „déli” oldalra, és 6 az „északira”. Ha a bejárat felől indulunk, akkor a kultuszképig haladva – a Nap éves járásának irányában (fehér nyilakkal jelölve) – a sorrend: Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak. Innen áttérve a másik pódiumra folytathatjuk a sort, újabb 6 csillagjeggyel az „északi” oldalon: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán és Szűz. Noha nem maradt fenn az összes mozaik, szerencsére mégis kikövetkeztethető a rendszer. A Bak csillagjegy ábrázolásának közelében a pódium oldalában egy kis fülke azonosítható be a téli napforduló helyeként, vele szemben pedig, a Ráknál egy másik kis fülke, a nyári napforduló helyeként. (A napfordulókat a könnyebbség kedvéért az ábrán szintén mutatják piros feliratok.)

1. kép blog Mithras II.

1. kép. Az ostiai Sette Sfere mithraeum felülnézeti rajza Roger Beck alapján

 

Később visszatérünk rá részletesebben, de addig is megállapíthatjuk a rajzról, hogy a bikaölő Mithrast a tavaszi napéjegyenlőségnél helyezték el, a bejárat pedig az őszi napéjegyenlőség helyéről nyílik (ezeket is piros feliratok jelölik). Az „északi” oldal pódiumának végén Cautopates, a „déli” oldal pódiumának végén pedig Cautes mozaikjával találkozhatunk (bordó feliratok).

A pódiumok belső függőleges részén 6, a kor felfogása szerinti bolygóistenséget is megjelenítettek (zöld feliratok). A mai nevükön Mars, Vénusz és Szaturnusz van a „déli” oldalon, Jupiter, Merkúr, Hold pedig az „északi” oldalon. Mivel a Nap nincs közöttük, ezért feltételezhetjük, hogy Mithras „Legyőzhetetlen Nap” istennel azonosítható, vagyis a helye a bikaölés jelenetnél van.

További elemzéshez ismét a londoni zodiákus ábrázolás egyszerűsített rajzát használjuk (2. kép). A mozaikokon máshogy kivitelezték a figurákat, de számunkra most az elv lesz a lényeg. Mivel a csillagképek az égen is ebben sorrendben vannak, a legegyszerűbb lehetőség, arra, hogy mi is megkapjuk a szentélybeli elrendezést az, hogy az íves, képzeletbeli zodiákust elfektetjük, kettévágjuk és a két felét kiegyenesítjük. Így lesznek a csillagjegyek a pódiumokon két vízszintes párhuzamos sávban. (3. kép)

2. kép. Állatövi csillagjegyek földi nézőpontból (rajz: Lajtos Tamás) kiegészítve

3. kép. Az állatövi csillagjegyek a Sette Sfere mithraeum elfordított, egyszerűsített felülnézeti rajzán

Porphyrios két másik ókori szerzőre hivatkozva azt is említi, hogy van két „kapu” az égbolton. Az egyik, a „déli kapu”, a téli napfordulónál a Bak jegynél, a másik az „északi kapu” a nyári napfordulónál a Rák jegynél. Ez megerősítheti, hogy az említett két kis fülke tulajdonképpen ezeket a kapukat jelképezheti.

A „kapuknak” az a jelentősége, hogy az „északin” keresztül a Földre érkeznek a lelkek az égbolt (menny) irányából, vagyis megszületnek, a “délin” keresztül pedig haláluk után távoznak a Földről az ég felé. Azt is megtudjuk, hogy a beavatottakat a misztériumban a lelkek alászállásának és felemelkedésének tanaiba vezették be. A lelkek ilyen jellegű vándorlása a Tejútról egy másik újplatonista szerzőnél, Macrobiusnál is megjelenik. (Kommentár Scipio álmához).

Nem véletlen, hogy mért is lettek egyes csillagjegyek „északiak”, míg mások „déliek” és a “kapuk” helyének eredete is kideríthető. A leírásból kikövetkeztethetjük, és ezt a Sette Sfere mithraeum elrendezése is alátámasztja, hogy – itt legalábbis – a Mithras hívek nem az 1-3. századi valós égbolti helyzetet vették figyelembe az eltérő méretű csillagképekkel, hanem egy korábbi időszakból származó, az asztrológusok által használt felosztást. Ebben minden csillagjegy 30 fok kiterjedésű és a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap nemcsak a Kos jegyben, de még a Kos csillagképben is tartózkodott (4. kép).

4.kép. A Nap az egyébként a nappali fényben nem látható Kos csillagképben, az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontjában (Stellarium program)

Ha csak a csillagképeket nézzük, akkor a Föld tengelyének precessziós elmozdulása miatt az 1. század második felében – amikor a római mithraeumok megjelentek a birodalomban – a Nap a tavaszi napéjegyenlőségkor már átlépett a Halak csillagképbe. Az elmozdulás azóta is tovább folytatódik a Vízöntő felé, viszont a manapság is népszerű tropikus asztrológiában nem az a lényeg, hogy a Nap mikor lép be egy állatövi csillagképbe, hanem az, hogy mikor van egy adott pontján az ekliptikának. Ha például éves útján a Nap a tavaszi napéjegyenlőséghez ér, akkor a kezdődő jegy neve mindig Kos lesz, mert az egykori csillagképről csak elnevezték annak idején a jegyet. Az utána következőé pedig mindig Bika és a többi jegy esetén is ugyanígy folytatódik. 

Mi is tehát az asztrológiai felosztással fogjuk nézni, és a csillagképeket használjuk a csillagjegyek bemutatására. A képek a Stellarium programból a jobban szemléltethető napnyugta körüli időpontot mutatják, és a valóságban a Nap fénye miatt még nem érzékelhető csillagképek jelképes rajzait is láthatjuk, az irányok pedig az északi félgömb esetén érvényesek, Róma környékén.

A nyugati asztrológiában a ma leggyakrabban használt dátum szerint a tavaszi napéjegyenlőség ideje március 21. A Nap ekkor az ekliptika és az égi egyenlítő metszéspontjába ér (tavaszpont), belép a Kos csillagjegybe, ezért lett a Kos a tavaszi napéjegyenlőség jegye. Ezen a napon a Nap pontosan keleten kel, majd déli irányban delel, és nyugati irányban nyugszik.

5. kép. Napnyugta a Kos csillagképben

Ezt követően azonban a Nap minden reggel egy kicsit közelebb kel fel az északkeleti irányhoz, egészen addig, amíg június 22-én, a nyári napforduló idején a napfelkelte helye eléri azt az irányt, amely a legjobban megközelíti északkeletet, a napnyugta pedig az északnyugatot. Ekkor a Nap a Rák csillagjegybe lép, ezért lett a Rák a nyári napforduló csillagjegye, de egyben az állatövi csillagjegyek közül a „legészakibb”  és az északi kapu is, mert a Nap innen a következő napfelkeltekor már “visszafordul” újra kelet felé.

6. kép. Napnyugta a Rák csillagképben

Ahogy telik az idő a Nap minden reggel egyre közelebb kel fel a keleti irányhoz, és az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 23-án, ismét pontosan keleten kel, és nyugati irányban nyugszik. Ekkor a Nap az ekliptika és az égi egyenlítő másik metszéspontjában (őszpont) tartózkodik, és belép a Mérleg csillagjegybe. Ezért lett az őszi napéjegyenlőség csillagjegye a Mérleg.

7. kép.  Napnyugta a Mérleg csillagképben

Majd a következő napokban mindig egy kicsit közelebb kel fel a Nap a délkeleti irány felé, egészen addig, amíg december 22-én eléri a legközelebbi irányt délkelethez, a napnyugta pedig a délnyugathoz. Ekkor a Nap belép a Bak csillagjegybe. Ezért lett a Bak a téli napforduló csillagjegye, a „legdélebbi” csillagjegy, és egyben a „déli kapu”, mert innen már „visszafordul” a Nap.

8. kép. Napnyugta a Bak csillagképben

A téli napforduló után a napkelte helye megint minden nap újra közeledni kezd a keleti irányhoz, amíg március 21-én újra vissza nem tér keletre, a napnyugta pedig nyugatra. Így eltelt egy év, és újrakezdődik a Nap útja. 

Az ekliptika „északi” feléhez tartoznak az állatövi csillagjegyek a Kostól a Szűzig, vagyis azok, amelyekben tavasszal és nyáron jár a Nap, mert vagy észak felé „halad”, vagy éppen onnan „jön visszafelé”. A „délihez” pedig a Mérlegtől a Halakig, vagyis azok a csillagjegyek, amelyekben ősszel és télen jár a Nap, mert vagy dél felé „halad” vagy onnan „jön visszafelé”.

A továbbiakhoz a Symphorus mithraeum védőépület belső helyiségét fogjuk arra használni, hogy a feliratok segítségével megjelenítsük a mini kozmoszt. Ehhez nézőpontot is váltunk, méghozzá a bejárat felől tekintünk a bikaölés jelenet irányába. Külön kiemelhetjük a tavaszi napéjegyenlőséget (tavaszpont) a Halak és a Kos között, amelyben Mithras, mint Nap tartózkodik. Vele szemben pedig a Szűz és a Mérleg között a bejáratnál az őszi napéjegyenlőséget (őszpont). A nyári napforduló az „északi” oldalon van a Rák kezdeténél, a téli napforduló a „déli” oldalon a Bak kezdeténél.

9. kép. A Symphorus mithraeum belső tere (fotó: Lovász Ilona)

Kérdéses, hogy az égi egyenlítőt, ábrázolták-e, és hogyan. Az ekliptika és az égi egyenlítő egymással a valóságban kb. 23,5 fokos szöget zárnak be (ábra). Mivel az ekliptikát itt tekinthetjük  vízszintesnek, ezért ha realisztikusan akarták volna ábrázolni, akkor az égi egyenlítőt a pódium sík alatt kellett volna jelölni az „északi” oldalon, és a pódiumsík fölött a falon a „déli” oldalon. Azonban ilyen jelölésnek nincs nyoma. Elhelyezésére vonatkozólag mégis több elgondolás van. Az egyik szerint az „északi” és „déli” részt elválasztó középső mélyített részt lehet az égi egyenlítő sávjaként azonosítani a szentélyben. (10. kép)

10. kép. A szentélybelső részeinek lehetséges beazonosítása

A lehetséges „kapuk” beazonosítására más szentélyben is van lehetőség, mert kis fülkéket máshol is találtak Itáliában (pl. Mitreo dei Serpenti, Vulci, vagy a Palazzo Imperiale. Az utóbbiban eredetileg az egyik fülkében Cautes, a másik fülkében pedig Cautopates szobrát helyezték el). Érdekesség még, hogy a szíriai Dura mithraeumában az „északi” oldal egyik oszlopán középtájon görög nyelvű graffitit találtak „kijárat”, „bejárat” szöveggel. Persze számunkra igazán szerencsés akkor lett volna, ha a „kijárat” feliratot a szemközti oszlopra írják. A capuai szentélyben pedig az „északi” (születés) oldal közepe környékén a lélek megszemélyesítőjét, Pszichét is ábrázolták.

A fáklyahordozók egykori szentélybeli elhelyezését szintén figyelembe lehet venni, ha bizonyítékot keresünk a Porphyrios által leírt jelképes égtáj felosztás igazolására. Nehezíti az értelmezést, hogy a két kísérő figura a mithraeumokban két helyen is előfordulhat. Állandó szereplői a bikaölés jelenetnek is, azonban tájegységenként változhat, hogy melyiküket melyik oldalra helyezték. Márpedig a szövegünk alapján Cautesnek mindenképpen Mithras nézőpontjából bal oldalon kell lennie, Cautopatesnek pedig jobbra. Ezért a megoldás az lehet, hogy a Sette Sfere mithraeum pódium végi ábrázolásait vesszük figyelembe, mert ott a fáklyahordozók a megfelelő oldalon vannak. Ugyan kevés ilyen eset van, de azért előfordul szerte az egykori birodalomban, hogy a kutatások során megtalálták a pódiumokon mozaik, szobor, vagy feliratos oltár formájában vagy az egyik vagy mindkét fáklyahordozót. (pl.: Carrawburgh, Carnuntum III., Jajce,  Poetovio I.,). Az aquincumi Victorinus mithraeumban szintén láthatjuk a Cautopatesnek szentelt oltárt az „északi” oldalon és Cautes oltárát a „déli” oldalon (másolatok).

11. kép. Az aquincumi Victorinus mithraeum (fotó: Lovász Ilona)

Kérdés, hogy annak ellenére, hogy a nagy számú felfedezésekhez képest kevés az ezt alátámasztó tárgyi lelet, érvényes lehet-e mégis a belső égtáj felosztás általában véve is a Mithras szentélyekre, és ha igen, mely időszakban. A 2. századi Sette Sfere megoldása egyedi, az állatövi csillagjegyek ábrázolása ilyen formában a többi eddig feltárt mithraeumból hiányzik. Azt sem lehet bizonyossággal tudni, hogy Porphyrios Mithrasról szóló leírása mennyire tükrözi az ő újplatonista látásmódját, és mennyiben tekinthetjük az ott szereplőket valós információnak.

Azonban ha összegezzük, amit tudhatunk, akkor létezik legalább egy olyan mithraeum, amelyet kapcsolatba lehet hozni egy valós, ám külső szerző leírásaival az „északi” és „déli” részekről, valamint a fáklyahordozókról és a „kapukról”.

Emellett vannak még más olyan  szentélyek is, amelyekben ha nincs is zodiákus ábrázolás a pódiumokon, de vagy a „kapuk” jelölését feltételezhetjük, vagy a fáklyahordozókat a leírásnak megfelelő oldalon megtalálták. Elképzelhető tehát, hogy ez a felosztás akár része lehetett a kultusznak, de úgy tűnik, nem volt egységes, hogy  megjelenítsék-e ezt, és hogyan. 

Nincs arra vonatkozó lelet Aquincumban, hogy az 5 ismert mithraeumban lettek volna fülkék, vagy ábrázolták volna valamilyen formában az állatövi csillagjegyeket a pódiumokon. Ezért azon a részen a Symphorus mithraeum mostani formájában sem láthatjuk. Azonban a kiállítás kiegészítéseként, a védőépület kialakításakor a felépített oldalfalakra felkerültek a csillagjegyek latin nevei a Sette Sfere mithraeum ihletésére. Így ha szeretnénk körbe nézve a valóságban is elképzelni az „északi” és „déli” oldalakat a csillagjegyek helyzetével, akkor ezek segítségével megtehetjük.

12. kép. Az aquincumi Symphorus mithraeum belső tere a Skorpió és Nyilas csillagjegyek felirataival (fotó: Lovász Ilona)

A feltáráskor találtak a pódiumokon összesen 6 darab olyan kis kőbázist, amelyek biztosan nem tartóoszlop alapjaként funkcionáltak és elképzelhető, hogy a Mithras hívek a bolygóistenségek szobrait helyezhették el ezeken egykor. Ezért láthatjuk jelenleg a kőbázisok modern kiegészítésén jelképesen, feliratként a bolygók latin neveit. Az elrendezés pedig szintén a Sette Sfere mithraeumban található sorrendet követi. A bolygóknak is különleges szerepe lehetett a Mithras kultuszban, ennek járunk utána legközelebb.

13.kép. Saturnus felirat a Symphorus mithraeum kőbázisán (fotó: Lovász Ilona)

Lovász Ilona

Elsődlegesen felhasznált irodalom:

Széchenyi 2020
Széchenyi 2020