Mithras szentélye a katonai táborban

A  korábbi  részekben már megismerkedhettünk Mithras istennel és kultuszának néhány elemével, ebben a részben pedig az egyik aquincumi szentélyt vizsgáljuk meg közelebbről.

Az egykori Aquincum területén működtetett Mithras szentélyek közül a mai Flórián téren 1979-ben feltárt mithraeum több szempontból is különleges. Egyrészt a katonai tábor területén belül hozták létre, amelyre példát eddig máshol még nem találtak, másrészt egyedi, színes falfestményei is említést érdemelnek. A helyét beazonosíthatjuk az aluljáróban, ahol néhány kihelyezett kőemlékmásolatot is megtekinthetünk.

Caius Iulius Lepidus Tertullus és C. Minucius Ticidianus Annius Faustus táborparancsnok-helyettesek által állíttatott oltárok másolata a Flórián téri aluljáróban, melyek a mithraeum hátsó részéből kerültek elő. (Fotó: Lovász Ilona)

Magát a mithraeumot a legio táborparancsnok-helyettesének (tribunus laticlavius) házában hozták létre 5 korábbi helyiség átalakításával a Kr.u. 2. század vége – 3. század eleje körüli időszakban. Eredeti mérete 4,4×14 m volt.

Más aquincumi Mithras szentélyekkel ellentétben, nem kelet felől, hanem dél felől volt a bejárata, és, hogy fokozzák itt is a barlanghatást, az előtérből egy lépcsőfokról lelépve juthattak be a hívek a belső helyiségbe.

A mithraeum feltárási képe az oltárkövekkel, bal oldalon a Kígyós oltár (Fotó: Budapest Régiségei 28.)

A szentély legbelső részében a keleti oldalon (a képen a jobb oldal) a pódium alacsonyabb és keskenyebb volt, mindössze 55 cm széles és 45 cm magas. A nyugati oldalon (itt bal) viszont magasabb, 70 cm, és szélesebb, 150 cm. Annyiban tehát eltért az általánosan megszokottól, hogy itt is volt egy középső mélyített rész, de kétoldalt a pódiumokat nem szimmetrikusan alakították ki.

A keskeny keleti pódium az északi részen is tulajdonképpen folytatódott. Erre állították a mészkőből faragott alapító kőtáblát, melynek oldalán még megvoltak a falfestmény vakolatának maradványai. A feliratból megtudhatjuk, hogy a szentély alapítója feltehetően Cassius Pius Marcellinus táborparancsnok-helyettes és Acmazo nevű rabszolgája lehetett.

Az alapítókő mellé a pódium tetejére, az itt állomásozó Legio II. Adiutrix bélyeggel ellátott teguláját (tetőcserép) is beépítették. Az alapítókő másik oldalán véget ért az északi pódium. Ide az ún. Kígyós oltárt helyezték el egy kis emelvényen úgy, hogy rést hagytak a fal és az oltár között. Ebben az oltár mögötti résben és az oltár környékén a feltáráskor nagy számban találtak állatcsont maradványokat. Elképzelhető, hogy ételáldozatokként kerültek ide, vagy a szertartás során elfogyasztott ételekből származnak. Bár itt volt a legtöbb, de a szentély más részeiről is előkerültek állatcsont maradványok, melyek nagy változatosságról tanúskodnak. A legtöbb csont házityúktól, illetve sertéstől származik, de szarvasmarha, juh, kecske házilúd, vadállatok és halak is szerepeltek a menüben. Azonban, hogy melyik lelet kapcsolódhatott a szertartásokhoz, és mi származik a későbbi időszakokból már nem könnyű eldönteni.

A festéknyomok alapján megállapítható, hogy a Kígyós oltár eredetileg színes volt. A kígyó feje ugyan már nincs meg, de a felső részén a kétfülű edény (kantharos) és a szőlőfürtök jól kivehetőek. Felirata szerint szintén Marcellinus állíttatta. Valószínűleg először elhelyezték az alapítókövet és a Kígyós oltárt, majd csak utána kezdték el a szentély freskóinak elkészítését.

Ezenkívül is találtak még oltárokat, de már nem mindegyik lehetett az eredeti használati helyén. Ahogy az a feltárási képen is látszik, az oltárok közül három nagyobbat az északi fal elé hordtak a Kígyós oltár mellé. A hátsó szentély részt ekkor agyagtéglákkal elfalazták, amit már nem bontottak ki újra a római korban. Az esemény valószínűleg Kr. u. 260 körül történhetett, feltételezhetően egy nagyobb barbár támadás idején. Az elfalazást követően a ház még később is működött lakhelyként, de a mithraeumot többé nem használták.

Az elfalazott részből származó oltárok közül a Caius Iulius Lepidus Tertullus által állíttatott eredeti oltár az Aquincumi Múzeum Keleti kőtárában látható. (Fotó: Lovász Ilona)

Az egykori kellékek közül megtalálták egy bikát ábrázoló tál darabjait, amelyet helyreállítva a Róma Aquincumban c. kiállítás Helytartói palota termében az üvegtárgyak között tekinthetünk meg.

Üvegtál bikaábrázolással (Fotó: Komjáthy Péter)

Érdekesség még, hogy a leletek között 11 db érme is van, ebből 7 db érme értékelhető a szentéllyel összefüggésben. A legkorábbi Commodus császár (Kr.u. 180-192), a legkésőbbi Probus (Kr.u. 276-282) idejéből származik.

A szentélyben talált falfreskó darabjait aprólékos és gondos munkával újra összeállították, és helyet kaptak a múzeum „A római sas árnyékában” c. kiállításában, a szentély hangulatát idéző enteriőrben. 

A mithraeum falfestménye, a töredékes alapítókő, baloldalon a Kígyós oltár (Fotó: Lovász Ilona)

Ebben a szentélyben is minden bizonnyal lehetett egy kőből faragott központi kultuszkép a bikaölés jelenettel, de a helyszínen már nem találták meg. Körülbelüli méretét azonban az azt körbe ívelő falfestmény mérete alapján meg lehetett határozni, így láthatunk róla egy kivetített sematikus képet a tipikus figurákkal. (Mithras a bikával, illetve kígyó, kutya, skorpió, holló és a fáklyahordozók.)

A freskó keleti képsorát szerencsére sikerült nagymértékben összeállítani, a nyugati részből viszont már sajnos sok darab nincs meg. A festett képmezőkben Mithras életének részleteit, és fontos cselekedeteit ábrázolták.

A mithraeum freskójának összeállított keleti képsora (Fotó: Lovász Ilona)

A kiállítás tablója részletesen bemutatja az egyes képeket a látogatóknak, a figurák között ott vannak a fáklyahordozók illetve a földön fekvő bika, a jelenetek közül pedig több Mithras és Sol napisten kapcsolatát mutatja be. A jobb oldalon a vonalkázott táblára a szertartásokkal összefüggő, letörölhető feljegyzéseket készíthettek.

Az enteriőrben a jelképesen kialakított pódiumokon római edénymásolatokat is láthatunk.

Az „A római sas árnyékában” c. kiállítás, és annak részeként az enteriőr, a központi kiállítóépületben látogatható a múzeum nyitvatartási idejében.

Lovász Ilona

Elsődlegesen felhasznált irodalom:

• A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban: előzetes jelentés. Budapest régiségei 28. (1991) 117-121 
• Madarassy Orsolya: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban: a Mithraeum falfestménye. Budapest régiségei 28. (1991) 123-126.
• Vörös István: A Tribunus Laticlaviusokháza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban: a Mithraeum állatcsont-leletei. Budapest régiségei 28. (1991) 127-132.
• Kocsis László: A Tribunus Laticlaviusokháza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban: összefoglalás. Budapest régiségei 28. (1991) 141-197.
• „A római Sas árnyékában” kiállítás tablószövegei (Dr. Kirchhof Anita)
• Zsidi Paula: Mithras Aquincumban Bp. 2018.