Az egykori óbudai Buszesz, vagyis szeszgyár területen eddig tucatnyi régészeti korszak emlékét azonosították. A most feltárt házmaradvány tudományos feldolgozása a bronzkori élet eddig ismeretlen dimenzióiba nyújt bepillantást. Szilas Gábor ásatásvezető régész összefoglalója.
Szenzációszámba menő leletegyüttes került elő az egykori budai szeszgyár (Buszesz) területén végzett megelőző feltárás során, ahol a középső bronzkor időszakában, az úgynevezett Vatya-kultúra (Kr. e. 1700-1500 k.) népessége által létesített település egyik épületének viszonylag épségben lévő maradványát sikerült feltárni.
A leletegyüttes különlegességét az adja, hogy a bronzkor időszakából ismert felmenő falú, oszlopvázas épületeknek – elsősorban a későbbi bolygatások, például a mezőgazdasági művelés következtében, – túlnyomórészt csupán a tetőzetet tartó gerendáinak földbe mélyedő oszlophelyeit találjuk meg. Itt azonban rendkívül szerencsés módon a cölöplyukak felett, egy mintegy negyven centiméter vastag rétegben összetömörödve nem csupán a házak padlószintje, tüzelőhelyek, egykori berendezési tárgyak maradványai, hanem az oldalfalak, és a tetőzet omladéka is megőrződött. E korszakból hasonló jellegű megfigyelésekre ez idáig csak a kultúra központi, erődített, többrétegű, úgynevezett tell-telepein volt lehetőség, az un. sík telepek építészetére vonatkozóan nagyon kevés ismeretanyaggal rendelkezünk.
A Buszesz területén feltárt, többször újjáépített házak 10-12 méter hosszú, 5-6 méter szélesek lehettek, döngölt-tapasztott padlójukat számos esetben megújították, és bejáratuk, tűzhelyek, kemencék, a korabeli használati tárgyak, például edények, csonteszközök maradványait is megtaláltuk. A háztól északra közösségi térként azonosítható leletmentes területet találtunk, a többi irányban azonban további házak nyomai kerültek elő, ami alapján viszonylag sűrű beépítettséget feltételezünk ezen a Duna-parti településen.
A kutatás során a későbbi természettudományos vizsgálatok (archaeobotanika, pollen-, foszfát analízis) céljából a házak anyagából nagyszámú szerves anyagmintát is gyűjtöttünk, illetve a százhalombattai múzeummal való együttműködés keretében a házak padlószintjeiből vett minták alapján az épületek építészettörténeti rekonstrukcióját is szeretnénk elvégezni.
A cikk és a fényképek eredetileg a regeszet.btm.hu oldalon jelentek meg.
Az Aquincumi Múzeum blogjának korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.
