Százezres nagyságrendű lehet az eltemetettek száma Óbuda legnagyobb ókori temetőjében. Most az egykori nekropolisz újabb részlete kerül napvilágra a Bécsi út 68-84. szám alatti telken folytatott megelőző feltárásnak hála.
Bár a római kori Aquincum, vagyis a katonaváros és a polgárváros több temetkezési helye is ismert, a legnagyobb ezek közül az a temető, amely nagyjából a mai Bécsi út nyomvonalán húzódik. A mérete roppant impozáns: a Kolosy tér táján azonosították a délről záró temetkezéseket, míg a Bécsi út, Vörösvári út találkozásától is feljebb a legészakibb sírokat. A Bécsi út nyomvonalán az ókorban is út futott, ennek mentén, tőle nyugati irányban, a budai dombok felé eső területet használták temetkezésre az 1. század végétől a 4. század elejéig-közepéig, vagyis több mint kétszáz éven át.
A Bécsi út 68-84. számú, korábban autóparkolóként használt, de beépíteni tervezett telken Vámos Péter, a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának régésze vezetésével folyik a városi körülményekhez képest nagy felületű feltárás. Bár a telek az elmúlt években üresen állt, Buda 18-19. századi növekedése során sváb betelepülők építették fel itt földszintes házaikat, amelyekhez rendre pince is tartozott. Utóbbiak kialakítása megsemmisítette a régészeti rétegeket, vagyis elpusztította a temető egy részét. Nehezíti a feltárást a Duna felőli részen viszonylag magasan megjelenő talajvíz is – másfél-két évezreddel ezelőtt a Duna egyik ága a mai medernél sokkal közelebb húzódott, s csak az újkorban szabályozták, töltötték fel.
A néhány hete megnyitott temetőrészletben már száz fölötti temetkezést sikerült azonosítani. Ezek egy része hamvasztásos, mások vázas temetkezések – utóbbiaknál az elhunytakat többnyire észak-déli, illetve déli-északi irányban helyezték el. Sok esetben jó állapotban megmaradtak a melléjük temetett edénymellékletek is. A sűrű használat miatt gyakoriak az egymásra temetkezések, volt olyan szelvény, ahol öt egymást vágó sírgödröt is azonosítottak.
Az egykori Bécsi úti ókori temetőnek alighanem ez lesz az eddig egyik legnagyobb egybefüggően megismert területe, mert még az év folyamán a jelenlegitől északra eső telkeket is feltárják.
A cikk és a fényképek eredetileg a regeszet.btm.hu oldalon jelentek meg.
Az Aquincumi Múzeum blogjának korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.
