A BTM Aquincumi Múzeuma mély fájdalommal tudatja mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy múzeumunk egykori régésze és főmuzeológusa, Hlavácsné Kérdő Katalin elhunyt. Személyes emlékét és munkásságát mindörökre megőrizzük.
H. Kérdő Katalin az 1974-ben végzett az ELTE latin – régészet szakán, majd ezt követően, több mint 30 évig dolgozott a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumában régész – főmuzeológusként, illetve főtanácsosként. Fővárosi munkáját rövid időre szakította meg, amikor 1984-89 között a Nógrád Megyei Levéltárban, Salgótarjánban dolgozott. De ezek az évek sem teltek el szakmai eredmény nélkül, összeállította és szerkesztette Magyarország Történeti Helységnévtárának Nógrád megyére vonatkozó, 1773 és 1808 közötti időszakból származó adatait tartalmazó kötetét.
1989-ben visszatért Aquincumba, ahol azután megszakítás nélkül, egészen nyugdíjba vonulásáig, 2010-ig dolgozott. Kutatási területe Fővárosunk kora római időszaka, azon belül is a Víziváros római kori topográfiája volt. Az általa vezetett, több tucat régészeti feltárás nyomán bontakozott ki az 1990-es évek elejétől az ún. vízivárosi, római tábor körül kialakult település (vicus) története, szerkezete, de kutatta a legiotábor és a későrómai erőd védműveit, valamint a Hajógyári-szigeten állt egykori helytartói palotát is. Terepi munkája során a városi ásatás minden nehézségével megküzdött: nagy mélységekkel, komplikált rétegviszonyokkal és nem utolsósorban a türelmetlen kivitelezőkkel.
Publikációi széles körben fedtek aquincumi témákat: foglalkozott a helytartói palota falfestészetével, egy vízivárosi római kori pince edényanyagával, márványszobrok anyagvizsgálatával. Aquincum geomorfológiájáról, Schweitzer Ferenccel közösen szerkesztett munkája ma már alapműnek számít (Aquincum – ókori táj, ókori város).
A tudományos munka mellett kivette a részét az eredmények hasznosításából is. Az 1974-84 közötti óbudai feltárások eredményei bemutató „Das römische Budapest” című vándorkiállítás müncheni bemutatása az ő rendezésében valósult meg, s közreműködött a svájci-magyar koprodukcióban létrehozott „Out of Rome. Élet a Római Birodalom két városában” című kiállítás budapesti és augsti bemutatójában, 1997-98-ban. A Hajógyári szigeten, a helytartói palotaegyüttes területén végzett feltárásának eredményeit a „Az aquincumi helytartói palota” című kiállításán mutatta be, a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.
Tudása, tapasztalata hasznosult a hazai szakmai közéletben is. Aktív tagja volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak. Alapító és korábban tisztségviselő tagja a Magyar Régész Szövetségnek. 2006-tól ICOMOS tag, illetve tagja volt a Magyar Limesszövetségnek is.
Feltárásait precízen, nagy odafigyeléssel vezette, egyéb szakmai munkáját is nagy pontosság jellemezte, példaként szolgálva a fiatal kollégáknak, akik rengeteget tanultak tőle.
Mindig vidám, nevetős személyisége, optimista szemlélete nagyon fog hiányozni… Isten veled, Kata!
