Az aquincumi lelőhelyű kőemlékeket magában foglaló kőtár Magyarország, sőt – Itália után – Európa egyik legnagyobb lapidariuma.
Az aquincumi lelőhelyű kőemlékeket magában foglaló kőtár Magyarország, sőt – Itália után – Európa egyik legnagyobb lapidariuma. Méreteiben leginkább a Magyar Nemzeti Múzeuméval vethető össze (ahol szintén őriznek aquincumi lelőhelyű kőemlékeket, mintegy 250 darabot). Az aquincumi kőtár jelenleg több mint 1000 leltározott tételt tartalmaz.
Az anyag sírkövekből, votív és építési feliratokból, valamint épületfaragványokból és – kisebb részben – használati tárgyakból (pl.: őrlőkő) áll. Mennyiségénél és összetételénél fogva elsőrangú forrásanyag nemcsak a helyi társadalom történetére, összetételére, vallására, hadtörténetére vonatkozólag, de a nemzetközi ókortudomány is fontos forrásanyagként tartja számon. A felirat nélküli emlékek, is mint művészettörténeti, viselettörténeti, vagy építészet- és ipartörténeti forrásanyag széles körben ismertek. A leltározott anyagnak több mint a felét kitevő feliratos emlékek javarészét a század első felében Corpus Inscriptionum Latinarum (CIL) III. kötetében tették közzé, az ókortörténet olyan nagyjainak személyes közreműködésével, mint Th. Mommsen vagy A. von Domaszewszki. Magyar részről Kuzsinszky Bálint, Fröhlich Sándor, Torma Károly, Nagy Lajos, Alföldi András, Szilágyi János, Nagy Tibor, Alföldy Géza, Mócsy András publikálták a legtöbb és legfontosabb anyagokat. Az Année Épigraphique c. folyóirat pedig évente leközli az előző évben publikált feliratos emlékeket, a század eleje óta, így elvben minden feliratos emlék bekerül a nemzetközi – és természetesen – a hazai szakirodalomba. De elmondható, hogy az anyagnak szinte az egésze rendszeresen része egyes corpusoknak, vagy tárgyalják a fontosabb szakkönyvek, mint alapvető forrásanyagot.
Az aquincumi kőtár szobrászati emlékeinek nagy részét a síremlékek (sírkövek, sírépítmények, szarkofágok) reliefábrázolásai képezik. Ide sorolhatók az elhunytak mellképei, áldozati, halotti lakoma jelenetek, több emléken feltűnnek a kocsijelenetek is. A koszorúval díszített sírkövek egy helyi csoportot képeznek Aquincumban. A sírköveken a lupa Capitolina (a Romulust és Remust tápláló capitoliumi farkas) ábrázolása is előfordul. A síremlékekhez mitológiai jelenetes táblákat is felhasználtak. (Priamos tábla). A szarkofágokat is gazdagon díszítették. (Attius, Genius, Eros alakok, alvilági kapu stb.) Az oltárköveken is feltűnnek faragványok (kígyós oltár). Az építészeti elemek változatos ornamentikája is megtalálható (maszkos oszlopfők, párkánytöredékek stb.). Az emlékeken a különböző színű festés nyomai több ízben megmaradtak. (Bitus sírköve) Az aquincumi gyűjtemény kerek szobrászati emlékei a sírszobrok, istenszobrok (Nemesis-Fortuna), valamint császár és helytartó szobrok, portrék, stb.
Ezek a művészi alkotások rangos helyet foglalnak el a birodalmi, közelebbről a pannoniai kőfaragóművesség termékei között. A helyi mészkőből készült szobrászati emlékek mellett (Marcus Aurelius portré) import márványemlékeket is tartalmaz a gyűjtemény (helytartó torzója). A kőtár szobrászati emlékei a császárkor 2-3-4. századára keltezhetők.
(Németh Margit: Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. Budapest, 1999.)
A gyűjtemény kezelője: Budai-Balogh Tibor
