48-as honvédek Aquincum kutatásában

Fényes Gabriella:

48-as honvédek Aquincum kutatásában

„Barátaim! Az első honvédzászlóalj szervezve van, én beléptem kötelékébe. Tudjátok, mily elismerést nyilvánított még az ellenség is rögtönzött tüzérségünkkel szemben; ez eddigelé legnagyobbrészt fiatal diákokból állott. … – Barátaim! Ti nem vagytok arra hivatva, hogy csupán fegyvert hordjatok vagy csörtető karddal az utcákon büszkélkedjetek, ti a hazának és önmagatoknak képességeitek fejlesztése által sokkal lényegesebb szolgálatot teljesíthettek. … Hogyha azonban lekötelezésünk három esztendeje alatt mégis hasznosat tanulni, magatokat a matematikai és gépészeti tudományokban kiképezni akarjátok, kövessétek az én példámat! Ha egy 18 év óta egészen elütő, gondtalan, sőt kényelmes életet folytató férfiú egy altiszti állás kedvéért otthagyta a biztos tanszéket, hogy teljesen a haza szolgálatának szentelje magát, miért ragadnátok meg ti, határozott életpálya nélkül lévő ifjak a legszebb alkalmat arra, hogy jobbat tegyetek, mint nyomorult filiszterek módjára az unalomtól és tétlenségtől megpenészesedjetek. … Akiben tehát közületek elég hazaszeretet, bátorság, hajlam és tehetség van arra, hogy ezen a pályán lényeges szolgálatot teljesítsen a honnak, csatlakozzék volt tanítójához és barátjához és jelentkezzék minél előbb az utászi irodában, Vízi kaszárnya, az I. emeleten jobbra.”

Ezt a felhívást Dr. Római a 2. utászszázad őrmestere (azelőtt a természetrajz tanára) írta 1848. november 13-án Pozsonyban. Az év őszén került sor ugyanis a honvédseregben sáncolással, hídépítéssel, a hadsereg felvonulási útvonalának biztosításával foglalkozó önálló műszaki alakulatok, utászzászlóaljak megszervezésére. Az egyik osztag felállításával őrnagyként Kazinczy Lajost, Kazinczy Ferenc legkisebb gyermekét bízták meg. Görgei Artúr november 5-én kiáltványban szólította fel Pozsony kézműveseit és az ifjúságot az utászokhoz való csatlakozásra. November 17-én Kazinczy is felhívást tett közzé az utászokhoz való belépésre. A 33 éves Dr. Római, született Rómer Ferenc, szerzetesi nevén Flóris számára „a haza parancsolt”. Otthagyta a kolostort, a fényes udvari szolgálatot (ebben az időben a pozsonyi akadémia tanára, és József nádor fiának, József főhercegnek nevelője volt), előbb önkéntesnek, majd november 9-én rendes utásznak csapott fel. Családi szóhagyomány szerint a Klarissza utca 1. szám alatti szabó tanya kocsmában lelkes szónoklatokkal verbuválta az ifjúságot. Sőt az előzőekben idézett, diákjait lelkesítő írása november 16-án meg is jelent a Pressburger Zeitungban, melyért a szabadságharc leverését követően, a honvédseregbe való belépése után egy évvel „vasbilincsben töltendő nyolcévi várfogságra ítéltetett”.

Római (Rómer) Ferenc főhadnagy (Kumlik E. Rómer Ferenc Flóris élete és működése című könyvéből)

A Pozsonyban felállított négy utászszázad tisztikarát Kossuth nevezte ki novemberben, köztük a 2. utászszázad hadnagyaként Zsigmondy Gusztávot, kinek testvérei szintén a szabadságharc ügyét szolgálták. Zsigmondy Pál a Kossuth bankót kibocsájtó Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezetője volt, a később artézi kútfúrásairól ismertté vált Vilmos, bányamérnökként a resicai bányákat védte, ahol fegyvert is öntetett a honvédseregnek. A 24 esztendős ifjú Gusztáv 1845-től a bécsi műegyetemen tanult, így mérnökgyakornokként szerzett tudását a műszaki alakulatnál kamatoztathatta. 1849. május 18-án főhadnagyi rangra terjesztették fel. Rómer utászi tevékenységéről életrajzírói legendás történeteket jegyeztek. Ezek szerint Győrből Windischgrätz csapatai elől kimenekítette a két ottfelejtett utászzászlóaljat, a kápolnai csatában két ódon, 1534-ből származó ágyúval lövette az ellenséget, majd Buda ostrománál létrákon vezette fel legényeit a Bécsi kapunál a várfalakra. Érdemeiért decemberben előbb hadnagy, majd 1849. március 30-án főhadnagy lett. Alakulatát azonban 1849. augusztus 2-án a debreceni ütközetben szétverték. Ő a világosi fegyverletétel után észak felé menekült, de Zólyomban a nagyszalatnai postamester árulásának köszönhetően fogságba esett és Pozsonyba hurcolták, ahol börtönbüntetésre ítélték. Zsigmondy Gusztáv is végig kitartott a szabadságharc ügye mellett, neve a világosi fegyverletételnél felvett magyar tisztek jegyzékében szerepel. Családi hagyomány szerint a szabadságharc után bujdosásra kényszerült.

Zsigmondy Gusztáv neve a magyar tisztek világosi fegyverletételnél felvett névjegyzékében (Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Hadtörténelmi Levéltár, nyilvántartási szám: HL 1848-49 51/17)

20 évvel később …

„A kis-czelli hegy alján elterülő, a római necropolis fölött emelkedő téglagyárak mellett elvonulván, a Victoria részvénytársulat új telepítvényéhez értünk, hol e téglavető vállalat elnöke, Poszner Lajos, Kämeter Antal, dr. Tatai és más részvényes urak társaságában ő Fenségét tisztelettel fogadván, a koronaherczegnek tájékoztatásul Zsigmondy Gusztáv kir. mérnök által készült térkép mutattatott, hogy a régi alsó-pannoniai főváros fekvéséről és kiterjedéséről magának kellő fogalmat szerezhessen.”

Ezt a tudósítást szintén Rómer Flóris írta 1869-ben, az Archaeológiai Értesítőben és benne Rudolf trónörökös május 9-iki óbudai látogatásáról emlékezett meg. A történeti emlékek iránt érdeklődő gyermek főherceget ugyanis Rómer Flóris kalauzolta az óbudai emlékek között, egykori 48-as bajtársa Zsigmondy Gusztáv segítségével. A látogatás során először egy budaújlaki szarkofágot néztek meg, majd a Viktória téglagyár (a mai Bécsi út Vörösvári út torkolata felett) telepén előkerült római sírokat és gótikus templommaradványokat (az egykori Fehéregyháza romjait) szemlélték meg. Idő hiányában eltekintettek a vízvezeték maradványaitól és a nagy hőségben a gyermek meghűlésétől tartva Rómer legnagyobb sajnálatára kihagyták a katonai fürdő Flórián téren, hűvös pincehelységben megtekinthető romjait. A látogatás legfőbb attrakciója volt viszont a Hajógyári-szigeten feltárt fürdőmaradványok bemutatása, hol a gyári munkások zenekara a himnuszt játszotta, „a tudvágyát alig mérsékedhető trónörökös” emlékül egy bélyeges téglát és két mozaikdarabot kért, majd a munkások zajos éljenzése és föveglobogtatása közt búcsúztak. Utolsó programként a Königsberghez (Királyhegyhez) mentek, hol a földszintes viskók pincéjében az egykori katonai amfiteátrum falai lapultak (a nagyszombat utcai amfiteátrumról van szó), az arénában pedig zöldségeskerteket gondoztak. Rómer a magas rangú vendég látogatásának hatásaként kiemelte a történeti emlékek iránti érdeklődés felkeltését, hiszen „mindenki látni akarta a kis herceget, kit efféle régiségek érdekelnek, melyeknek fontosságát ők eddig nem is gyanították.”

Zsigmondy Gusztáv egyik rajza a Hajógyári-szigeten feltárt római romokról

Rómer 1861 őszén költözött Pestre, ahol előbb a Tudományos Akadémia kézirattárosa, 1862-1868 között a katolikus főgimnázium igazgatója volt. Közben a pesti egyetemen a régiségtan magán, majd 1868-tól rendes tanára lett. A főhercegi látogatás után nem sokkal a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezték ki, hiszen a múzeum megreformálásában 1862-től részt vett. A hihetetlen munkabírású tudóst 1859-ben a bécsi székhelyű műemlékek állami központi bizottsága, 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottsága választotta tagjává, melynek 1863-tól titkára is volt. Ugyanettől az évtől szerkesztette az Archaeológiai Közleményeket, 1868-tól az Archaeológiai Értesítőt is. Mindeközben járta az országot, gyűjtötte a történeti emlékeket, szorgalmazta régészeti egyletek és városi múzeumok létrejöttét, tudományos munkák sokaságát írta az őskori, ókori és középkori régészeti emlékekről. Szívügye volt Mátyás király corvináinak felkutatása, a harangok és keresztelő medencék számba vétele. Ő állította össze az anyagát az 1867-es párizsi világkiállítás magyarországi régészeti anyagának, járta a kül- és belföldi konferenciákat, múzeumokat, megismertette az idegen tudósokat a hazai régészeti emlékekkel. Az 1876-ban a Budapesten megrendezett VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus megszervezése is jórészt az ő érdeme volt. A történeti értékek védelmében tárgyalt a hatóságokkal és kutatásainak eredményeit a legegyszerűbb és legközérthetőbb módon tálalta a nagyközönség elé, hiszen tudta, hogy a történeti-régészeti emlékek megőrzéséhez a széles tömegeket kell megnyernie.

Barabás Miklós rajza Rómer Flórisról

Rómer sokrétű tevékenységében az aquincumi romok számbavétele, az előkerült leletek és kőemlékek összegyűjtése is beletartozott. Ebben segítő munkatársa lett az egykori 48-as honvédtárs, Zsigmondy Gusztáv, ki ekkor királyi mérnökként Pest-Budán dolgozott. Mindkettőjüket kétségbe ejtette az a rombolás, melyet a tudatlan földművesek, romokat építőanyagént elbontó háztulajdonosok, az iparosodás útjára lépő Óbuda vállalkozói a múlt emlékei iránt elkövettek. „Évek hosszú során át tétlenül néztük és nézzük, mint tűnnek el a vízvezeték pillérei, évek óta jártunk a római téglákból, terra sigillata darabokból festett fal és gyönyörű stucco díszítményekből készült szentendrei országúton. … A római vízvezeték nyugati oldalán a város nyomai egészen eltűntek, a falakat a nyugalmas gazdák mind szétszedték és vagy házépítésre vagy utcák és országút fenntartására használták fel. Épen jókor jöttünk Zsigmondy Gusztáv barátommal, midőn a castrum nyugati falának végsorát ásták és a kiscelli utca feltöltésére vitték. Ma szántanak, ahol Aquincum ezen része állt!” fakadt ki 1875-ben Rómer. Bár a főváros hozott utasítást az előkerülő régészeti emlékek védelmére („Ha valamely épület alapjának ásása közben régiségek pl. kőkoporsó, emlékmű faragványok, edények, fémek, kövületek, felírások találtatnának, ezt a találó a fővárosi tanácsnak azonnal bejelenti és ennek intézkedését a talált tárgy érintetlenül hagyásával bevárni tartozik.”) anélkül azonban, hogy „vele eddig bárki törődött volna” – írta keserűen Zsigmondy Gusztáv.

Zsigmondy Gusztáv Jókai Mórnak dedikált fényképe (a Petőfi Irodalmi Múzeum Gyűjteményéből)

Minden nehézség ellenére lelkesedésük nem ismert határokat. Zsigmondy Gusztáv felmérte többek között a Hajógyári-szigeten az ekkor római fürdőnek tartott maradványokat (a helytartói palota egy része), a Victoria téglagyár területén előkerült sírokat, az első óbudai szeszégető és tisztító részvénytársaság építkezésénél előkerült temetkezéseket, a vízvezeték megmaradt pillérsorát. Az egyes emlékek felgyűjtése és részletrajzai mellett Óbuda Kataszteri térképére felrajzolták az előkerült falak, utak, sírok, jelentősebb leletek pontos helyét. A ma a Magyar Építészeti Múzeum Műemlékvédelmi Dokumentációs Központjában őrzött térképlapok dátumaként 1875 szerepel, de Zsigmondy Gusztáv folytatta ezt a munkát azután is, hogy Rómer 1877-ben Budapestről Nagyváradra költözött. Rómernek nagy érdeme volt abban, hogy az aquincumi leletekre felhívta a hatóságok, a hazai nagyközönség, valamint a honi és a külföldi kutatók figyelmét. Szorgos munkájuknak, utánajárásuknak köszönhetően a végveszélyben lévő romok felmérése, az építkezések alkalmával véletlenszerűen előkerült leletek felgyűjtése után 1880-1881-ben megindulhatott Óbudán Aquincum romjainak szisztematikus, tudományos feltárása. Ez a hatalmas gyűjtő, mentő és szervező munka Rómer számára egyfajta szabadságharcot, a nemzet felemelésének részét jelentette. Mint írta: „Most új alkalom nyílik a római nagyszerű telepnek [Aquincumnak] egy részét tudományilag feltárnunk és az utókornak átadnunk. E munkával be fogjuk Európa többi népeinek mutatni, hogy e tekintetben is sorába akarunk lépni.”

Rómer Flóris emléktáblája az Aquincumi Múzeum épületének falán

Rómer Flóris és Zsigmondy Gusztáv párhuzamos életrajza mind az 1848-49-es szabadságharcban, mind az aquincumi régészeti kutatásban összetalálkozott. Hampel József Rómer Flórisról szóló emlékbeszédének szavait akár mindkettőjükre érvényesnek tarthatjuk: „Nem lett volna az a melegen érző hazafi, kinek egész életén át ismerjük, ha a nemzeti mozgalom őt hidegen bírta volna hagyni.”

A cikkhez szolgáló képanyag rendelkezésre bocsájtását köszönöm a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltárának és az Aquincumi Múzeum Fotótárában lévő képeket Kolozsvári Krisztián kollégámnak.

Felhasznált irodalom:

Bona G., Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara /Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/hadnagyok-es-fohadnagyok-az-184849-evi-szabadsagharcban-2/

Fraknói V., Rómer Flóris emlékezete. Századok 25, 1891, 177-199.

Hampel J. Emlékbeszéd Rómer F. Flóris rendes tagról. Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai fölött. VI. 3. Budapest, 1891.

Hermann R., Rómer Flóris a szabadságharcban avagy, az életrajzírás nehézségei. Arrabona 51, 2013, 217-258.

Hermann R., A honvéd utászkar megszervezése 1848-ban. Hadtörténelmi Közlemények 132, 2019, 7-52.

Kumlik E., Rómer Ferenc Flóris élete és működése. Pozsony 1907.

Póczy K., Gondolatok Rómer Flóris emléktáblájának 100. évfordulóján az Aquincumi Múzeumban. Budapest Régiségei 27, 1991, 191-197.

Rómer F., Rudolf koronaherceg Ó-Budán. Archaeológiai Értesítő 1, 1868-1869, 237-240.

Rómer F., Ó-budai ásatások. Archaeológiai Értesítő 9, 1875, 111-113.

Szenthe M., Egy kivételes tehetségű evangélikus család nyomában. Evangélikus élet 2010/16/22.

Valter I., Szóval, tettel. Rómer Flóris Ferenc élete és munkássága (1815-1889). Budapest 2015.

Zsidi P., Rómer Flóris és Aquincum. In: Kerny T. – Mikó Á. szerk., Archaeologia és műtörténet. Tanulmányok Rómer Flóris munkásságáról születésének 200. évfordulóján. Budapest 2015, 17- 33.

Zsigmondy G., A régészeti leletek ügyének szabályozása a főváros területén. Archaeológiai Értesítő 7, 1887, 189.