Későrómai erőd
Óbudán közlekedve, ha csak egy kicsit is jobbra vagy balra tekintünk, szó szerint szemünk elé tárulnak a római emlékek vagy az azokat rejtő modern létesítmények. Legutóbb a cella trichora ókeresztény sírkápolna maradványait mutattuk be. Mire a kápolna a 4. század közepén megépült, a katonaváros lakott területe jelentősen beszűkült és a későrómai erőd környékére került át. Az Aquincumi Dugó-blogot most e katonai létesítménynél folytatjuk.
De hol is járunk most?
A Serfőző utcából jobbra kanyarodunk az Árpád Fejedelem útjára, ahol egy kisebb park mellett haladunk el. A park és az Aquincum Hotel Budapest parkolója találkozásánál a burkolatban eltérő kövezés hívja fel figyelmünket a későrómai település legfontosabb katonai építményének nyomaira.
Először is lássuk a történelmi hátteret!
A 3. század végén és a 4. század elején a kvádokkal és szarmatákkal folytatott küzdelmek és a megnövekedett védelmi igények miatt, I. Constantinus (Nagy Konstantin) császár uralkodása alatt, a 330-as években, Aquincum katonavárosában, a korábbi legiotábor keleti falához hozzáépítettek a Duna vonaláig egy új, fejlettebb és jóval masszívabb erődöt (castrum).
Míg a 2. században kőbe épített legiotábor (a mai Flórián tér és környéke) falai 1,4 méter vastagságúak voltak, a későrómai erőd új falait több mint 3 méter vastagra tervezték. Szintén újdonság volt, hogy a castrum déli felében a nyugati és déli falat számos, falsíkból kiugró, patkó alakú toronnyal erősítették meg, illetve a déli fal a tornyok között befelé ívelődött.
A későrómai erődnek elsősorban déli és nyugati falai ismertek. A 720 x 300 méteres castrum területén csak korlátozott feltárások folytak. Ezek alapján az erőd belső épületei már nem követték a korábbi korok szigorú rendszerét. A katonaváros e helyen álló épületeit, pl. a korábbi kikötő épületét, a tábor építése során átalakították és új rendeltetéssel használták tovább. A déli rész a katonaság táborhelyéül szolgált, míg a kevésbé beépített északi terület a polgári lakosság számára nyújtott menedéket.
A 4. század utolsó harmadában az erődöt északon leszűkítették. A már csak kb. 300 x 300 méteres erődítmény északi fala a mai Fő tér alatt húzódott. Az erőd a római uralom megszűnte után is védelmet jelentett, sőt falait új építményekhez a középkorban is felhasználták.
Mi az amit látunk belőle?
Sajnos mára nem sok minden látható a későrómai erődből. A megmaradt kőanyag nagy részét az újkorban mészégetéshez és építkezésekhez használták. Az Árpád híd melletti parkban sétálgatva, azonban, a járdaburkolat segítségével felfedezhetjük a déli oldal ívelődő falszakaszainak vonalát és a csatlakozó tornyok alaprajzait.
Hamarosan újabb római épületmaradványok nyomába eredünk, hiszen Óbuda még számtalan rejtett vagy jól látható történelmi emléket tartogat számunkra, de ezek taglalása a következő blog bejegyzések alapját adja.
Egy szó, mint száz minden kedves érdeklődőt arra buzdítok, hogy tekintse meg a későrómai erőd déli falát is jelölő parkot (a legjobb gyalogosan) ha máskor nem, akkor az autóból egy napfényes tavaszi reggelen, de természetesen csak akkor, ha éppen nem halad a forgalom.
Quittner Zoltán
Az Aquincumi Dugó-blog korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.
