A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának időszaki kiállítása a Csepel-sziget északi csúcsán több mint kétszáz éven keresztül temetkező kelták legizgalmasabb leleteit mutatja be. Interjú a kiállítás kurátorával, Horváth M. Attila régésszel.
Honnan kapta a Sárkányok és madarak népe címet a kiállítás?
A kelta népeknél nagyon népszerűek voltak az ékszerekben megnyilvánuló állatmotívumok, és nagyon sok madár-alakú, vagy stilizált madár-alakú fibulát használtak. A fibulák ruhakapcsoló tűk, amivel a ruháikat összetűzték. Rendszerint párban használták őket, lánccal összekötve, – főleg a nők viselték ezt ilyen formában -, esetenként volt a láncon egy harmadik fibula is. Ezek között voltak madaras jellegű fibulák, illetve van három darab sárkányos motívumúnk is, ami már az egészen korai kelta időszaktól kezdve nagyon népszerű volt a kelták körében.
Sárkányfejes, más néven karikás-állatfejes bronz fibula. Kr.e. 4. sz.
Hogy kerültek a kelták Budapest területére?
Az 5. század idején egy nagyarányú keleti irányú vándorlás indult meg. A 4. század első felében jutottak el végül is a Kárpát-medence területére, először a Duna mentén, aztán a későbbiek folyamán vették birtokba a Dunántúlt, majd az Alföld területét is. A Csepel-szigetre érkezett kelta törzsek, akiknek nem tudjuk a nevét sok más kelta törzzsel ellentétben, szintén a 4. század első felében érkeztek ide erre a területre.
Hogy találták meg a kiállított régészeti leleteket?
A kiállított régészeti leleteket egy több éven át tartó ásatás során tártuk fel. 2004-ben indult meg egy nagy projekt. A Csepel-sziget északi csúcsán a nagy Központi Szennyvíztisztító Telepet kívánta a Fővárosi Önkormányzat megépíttetni. Ennek során végeztünk próbaásatást 2004-ben. Ekkor kerültek elő az első sírok. 2006-ban, amikor az építkezést megelőző feltárásokat elvégeztük, mintegy 12 hektáros területen, sikerült sok más, nagyon fontos és értékes lelet mellett ezt a kelta temetőt is feltárni.
Emberalakos fülű pszeudo-kantharosz (sírmelléklet, 149. sz. sír, Kr.e. 3. sz. közepe)
Melyik a tárlat legfontosabb lelete?
A tárlat egyik legfontosabb lelete a bejárattal szemben lévő vitrinben látható, hamvasztásos sír maga. Ez egy olyan sír, ami valószínűleg a Kr.e. 3. század középső harmadában keletkezett és több olyan tárgy van benne, ami egy átmeneti időszak leleteit képviseli. Ezek között van két olyan nagyon jellegzetes tárgy, ami a temető vezérleleteinek is tekinthető. Az egyik egy vésett hüvelyű vaskard, amin egy s-alakú inda-pár motívum látható. Ez az egyetlen díszített fegyver a temetőből. Nyolc ilyen kardot találtunk ebből az időszakból, de csak ez az egy volt díszítve.
A másik, ami viszont az egész temetőnek az egyik legértékesebb és legjelentősebb lelete, egy kétfülű agyagedény, amit kifejezetten a temetkezés céljára készítettek. A kantharoszok kétfülű, kisebbfajta ivóedények voltak a görög világban. A csepeli példány egy úgynevezett pszeudo-kantharosz edény, ami a görög eredetű edénytípus itteni, hazai edényekre adaptált változata. Ebből a típusból, ahol mind a két fül emberalakot formáz, összesen kettőt ismerünk. Az egyiket Erdélyből (Maroskarna, ma Blandiana), illetve a másikat a Csepel-szigetről. Ez egy nagyon értékes és nagyon fontos lelet.
Madár alakú öntött bronz fibula számszeríjas rugószerkezettel. (Kr. e. 5–4. sz.)
Melyik a legkedvesebb lelete?
A legkedvesebb leletem egy bronzból készült madár-alakú fibula, ami egy alvó kacsamadárra hasonlít. Hosszú csőre van, melynek vége kétfelé ágazik, a felülete pedig különböző vonalakkal, geometrikus mintákkal díszített. Ez egy egészen korai típus, már a Kr. e. 5. század óta ismert a kelta kultúrkörben, azonban az itt előkerült példány az egyik legkedvesebb, és természetesen a legszebb tárgy is számomra.
Quittner Zoltán
Fotók: Szilágyi Nóra
A „Sárkányok és madarak – A Csepel-sziget keltái” című kiállítás 2019. október 31-ig látható az Aquincumi Múzeumban.
Az Aquincumi Múzeum blogjának korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.
