A 2. és a 4. század között működő szarmata telep részletét tártak fel az 51-es út közelében a BTM munkatársai. Korom Anita ásatásvezető régész beszámolója.
A BILK Logisztikai Központ két újabb raktárépületének építése előtt a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai nagy kiterjedésű és régészeti objektumokkal sűrűn fedett 2-4. századi szarmata település részletét tárták fel Soroksár külterületén. A feltárt 1,7 hektáron több mint 800 objektum került elő, amelyek nagy része a település gazdasági-tárolási célokat szolgáló részéhez tartozott. Az ásatás során a telepnek csak a déli szélét sikerült lehatárolnunk. A mélyebben fekvő, mocsarasabb területre egymással párhuzamosan futó árokrendszerek vezették le a vizet.
A telep közepén tíz, viszonylag mély és nagy kiterjedésű, tapasztott aljú ház egymással párhuzamosan helyezkedett el. Téglalap alakúak, hosszanti tengelyükben a három tetőt tartó oszlophely nyomával, kemence egyikben sem volt. Az egyetlen belső kemencével rendelkező, kisebb méretű, tapasztott aljú, szögletes épület a házaktól távolabb a tárológödrök között húzódott. A házakat széles sávban több száz, különböző mélységű, a szarmatákra jellemző, úgynevezett méhkas alakú, szűk szájnyílású gödör övezte sokszor egymást vágva. Ezek a gödrök nem egyszerre voltak nyitva, miután felhagyták őket és feltöltődtek, ásták rá több évtized múlva az újabb tárológödröt . A korábban terménytárolásra használt objektumokba a használatukat követően szemetet: kidobott háztáji hulladékot, kerámia edények töredékeit, állatcsontokat, leégett házomladékot dobtak. Mélységük 1-1,8 méter között változott, betöltésükben sokszor erősen hamus rétegeket tapasztaltunk. A teleprészlet keleti felében feltűnően nagy mennyiségű salakot találtunk. Természettudományos vizsgálatok nélkül nem lehet eldönteni, hogy üvegsalakról vagy átégett paticsokról van-e szó.
A területen szórtan három élelmiszer tartósítására szolgáló füstölőt tártunk fel, kürtőjük csak enyhén volt átégve, ez alapján nem sokáig használhatták őket. Az egyik füstölőt a telep déli, mélyebben fekvő szélén tártuk fel két 3 méter széles és 2,5 méter mélységű, nagy kiterjedésű gödör mellett. Az agyagos altalaj miatt a mély gödröknek feltehetően víztározó funkciót tulajdoníthatunk.
A telephez tartozó temető nem került elő, de a településen három gödörben emberi vázakat tártunk fel. Nem tudni, hogy a halottakat miért nem temették el a temetőben az akkori szokásoknak megfelelően. Az egyik mély gödör fala mellett feltárt vázon 2 bronz karperecet találtunk.
A leletanyagban dominálnak a szemcsés soványítású korongolt töredékek, viszonylag kevés a kézzel formált darabok száma. A hosszabb ideig lakott, 2–4. századi szarmata településnek csak a déli és nyugati szélét sikerült megtalálni. Északi és keleti irányba, az 51-es út felé biztosan folytatódik.
A cikk és a fényképek eredetileg a regeszet.btm.hu oldalon jelentek meg.
Az Aquincumi Múzeum blogjának korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.