Gránátberakással díszített aranylemezek
Népvándorláskor/hunkor, 5. század középső harmada
Lelőhely: XIV. ker., Vezér út

Hogy került a diadém egy férfi sírjába?

A 4. század utolsó negyedében a hunok előre nyomulása indította el a nagy népmozgásokat az eurázsiai steppén. Négy évszázadon át a Kárpát-medence egy nagy világbirodalom peremvidéke volt, azonban a 4. század végén – 5. század elején megváltozott a helyzet, mivel a korábbi struktúra felbomlott. A hunok már a 4. század végén megjelentek az egykori Római Birodalom területén, melynek következményeként az aquincumi lakosság nagy része azt követően menekülni kényszerült a háborús veszedelmek elől. A hun megszállás időszakát a Duna bal partján magányosan eltemetett Vezér utcai (Budapest, XIV. kerület) férfisír képviseli.

A sírra 1961 decemberében, ásás közben építőipari munkások bukkantak. A leletbejelentést követően a Budapesti Történeti Múzeum egykori régésze, Nagy Tibor ment ki a helyszínre, aki az érintetlenül hagyott rész feltárást végezte el. Hosszú évtizedeken át a sír anyagának mindössze egy rövid közlése volt ismert, azonban egy szerencsés fordulatnak köszönhetően – előkerült a feltárás teljes dokumentációja – Nagy Margit elkészítette a temetkezés bemutatását és leletanyagának kiértékelését.

A munkások a megtaláláskor a sír DK-i végét, vagyis a halott sípcsontjait, valamint az itt elhelyezett helyezett lócsontokat (fejjel lefelé fordított lókoponyát, gerinccsigolyákat) bolygatták meg. A kidobott földből még további bronz- és vastárgyakat gyűjtöttek össze, amelyek közül kettőt aranylemezzel borítottak. Ezek a tárgyak (pofarudas zabla, bronzcsüngő, bronzból készült kúpformájú tárgy, vaskolomp) a lószerszámzat részét képezték. A temetkezés koponya és térdek közé eső részének feltárása már szakszerűen, régész vezetésével történt, így a tárgyakat eredeti helyzetükben sikerült megfigyelni. Az ÉK–DNy-i tájolású, 170 cm hosszú és 90 cm széles sírgödör egy 20–25 év körüli, europid és mongolid jegyeket mutató férfivázat rejtett. A halott medencéjénél egy aranyrekeszekkel és kőberakásokkal díszített övcsat feküdt. A combcsontok között pedig 7 db gránátberakásokkal díszített aranyelemez és egy kisebb méretű vascsat került elő. Az aranylemezek felületükön minden bizonnyal már a másodlagos felhasználás nyomait őrizték meg. A veretek eredetileg ugyanis egy női ékszer, egy diadém részét képezhették, ám a sírból már egy jobbra záródó kaftán szélét díszítették. A temetkezés további érdekessége, hogy a sírban nem találtak fegyvereket. Ennek magyarázata az a szokás lehet, mely szerint a halott fegyvereit egy külön gödörben helyezik el. A felsorolt tárgyakon kívül még további három leletet (kerámiatöredék, vaskés, korong alakú lemez) jelöltek meg a sírrajzon, azonban ezek sajnálatos módon elvesztek az évek alatt.

Az előkelő hun kori férfitemetkezést az 5. század középső harmadára keltezhetjük.

Írta: Mészáros Boglárka régész, Ős- és Népvándorlás kori Főosztály
Fotó: Szilágyi Nóra