1/2

Egy műtárgy - Egy kérdés 4

Szoptató edény
Késő bronzkor, Kr.e. 1050-900 k.
Lelőhely: III. ker., Békásmegyer

Mellesleg ez egy szoptató edény

Mindig különleges élményt jelent a régész számára, amikor egy vizsgálat alá vont tárgy, vagy jelenség mögött – a száraznak tűnő, tipológiai, időrendi megfigyeléseken túl – felsejlik az egykor élt ember, a maga habitusával, érzelmeivel, élettörténetével. Az itt bemutatott edény e tekintetben többszörösen is hatást gyakorol a kutatóra és a laikus szemlélőre. Egyrészt a cumisüveg őskori előzményének számító szoptató edények, mint a korai táplálást elősegítő eszközök, az anyai törődés több ezer éves múltra visszatekintő tárgyiasult jelképei. Másrészt, mivel túlnyomó többségük gyermeksírok mellékleteként került napvilágra, így egyben a tragédiával érintett közösségek, családok gyászfeldolgozásának szívszorító emlékei is.

A képen szereplő edény ovális, hordószerű, az oldalán kialakított nyílás felé elvékonyodó alakja, valamint e lyukacska körkörös árkolással történő kihangsúlyozása egyértelműen a női mellet imitálja, s egyben a szoptatás műveletének praktikusságát szolgálja. A tudatos formai utánzás következtében ergonómiailag is jól eltalált edénykék sikerét mi sem igazolja jobban, minthogy kísérleti régészeti kutatásokhoz elkészített reprodukciójuk rendkívüli népszerűségnek örvend a kisgyermekek körében.

A funkciójával kapcsolatos ismereteinket tovább gazdagítják a napjainkban egyes ausztriai példányokon elvégzett természettudományos vizsgálatok eredményei is, amelyek során az edények belső faláról vett szerves mintákban állati tejtermékre utaló zsírsavakat mutattak ki. Mindez azt bizonyítja, hogy e tárgyak kérődzők tejét, vagy abból készült bébiételt tartalmaztak, így eredeti rendeltetésükhöz hasonlóan, de esetünkben a halott szellemének túlvilági útravalóját biztosították. Fontos kihangsúlyozni továbbá, hogy a mindennapokban történő használatuk nagymértékben hozzájárult a helyi közösségek gyarapodásához, hiszen több gyermek egyidejű táplálását tették lehetővé és meghatározó szerepük lehetett a 2-3 éves korban esedékes anyatejtől való leválasztás folyamatában is.

A változatos formákat mutató szoptatós edények száma a Kárpát-medencében a Kr.e. II. évezredben nő meg számottevő mértékben. Míg a középső bronzkor időszakának gyermeksírjaiban egyedi kialakítású ivókürtök formájában öltenek testet, csak a késő bronzkor alatt válik általánossá az itt bemutatotthoz hasonló, kiöntőcsövecskével ellátott miniatűr edénykék divatja.

Írta: Szilas Gábor régész, főosztályvezető, Ős- és Népvándorlás kori Főosztály
Fotó: Szilágyi Nóra

Széchenyi 2020
Széchenyi 2020