A legiotábor keleti kapuja

A porta praetoria a legiotábor főkapuja volt, amelyet szokás szerint az ellenség felé néző – esetünkben a keleti, Dunára néző – oldalon építettek. Innen vezetett a via praetoria, az oszlopsorral szegélyezett, kőlapokkal burkolt főutca a táborközpontban álló parancsnoksági épülethez (principia).

A legiotábor alaprajza

A porta praetoria helyreállított formájában a 3. század második felében épült, valószínűleg a 260. évi háborút követő újjáépítés során. Ekkor a korábbi kapuépítményt teljes egészében lebontották, és maradványait statikai okokból eltávolították. A három nyílású kapuépítményt kétoldalt egy-egy emeletes, köralapozású, nyolcszögletű kaputorony fogta közre. A boltozott átjárók közül a középső a kocsiforgalom, a két szélső a gyalogos közlekedés számára készült. Az északi átjáró boltívét a megmaradt faragott kövek alapján rekonstruálták, s alakos díszű zárókövét visszaépítették. A kivezető kocsiút közepén mészkőlapokkal fedett szennyvízcsatorna vezetett a Duna felé.

A keleti kapu Hajnóczi-féle rekonstrukciója

A kapuhoz északi és déli irányban a legiotábor keleti fala csatlakozik. Az 1,4 méter vastag táborfalat kívülről kváderköves burkolat fedte, felül lekerekített koronázókövekkel. Belül kőalapozású sánc erősítette a falat, tetején körüljárót alakítottak ki. Ezt a sáncot a 3. század második felében megújították, egyes pontjain azonban lebontották. A táborfalat befelé ugró tornyok tagolták, amelyek közül a keleti oldalon kettőt tártak fel. A kváderköves burkolatú fal külső oldalán keskeny út (berma) vezetett.

A táborfal megközelítését kívülről árkokkal nehezítették meg. A berma és az árkok között húzódó utak kövezett vagy kavicsos sóderos burkolatúak voltak. Ezeket az árkokat a 4. században, a későrómai legiotábor építésekor betöltötték, s föléjük épületeket emeltek, melyek falrészletei, középkori falakkal együtt, a táborfal keleti oldalán láthatók.

A porta praetoria felől lehetett megközelíteni a Dunán átvezető hidat, amely a legiotábor és a pesti oldalon lévő Transaquincum nevű hídfőállás között teremtett összeköttetést a helytartói palotát is magában foglaló Óbudai sziget érintésével.

Forrás: Zsidi Paula (szerk.) Budapest római emlékei – Séták a római kori Budapesten, Budapest 2016