Aquincum első régészeti feltárásán 1778-ban a legiotábor közfürdőjének egy terme került napvilágra.
A kutatást vezető Schönvisner István eredményeit még a feltárás évében “De Ruderibus Caldariique Romani” címen közölte. A fürdőrészt rövidesen a feltárás után védőépületben mutatták be a nagyközönségnek.
Az aquincumi legio fürdőjét ma már csaknem teljes mértékben ismerjük. A tábor két főútjának kereszteződésében állott a monumentális, 120 x 140 m-es épület. Főbejáratai is e főutcákról nyíltak. Az épületet a 2. században emelték, majd többször átépítették. Latin elnevezését is egy Kr.u. 268-ból származó újjáépítési feliratról ismerjük.
Tornacsarnok (palaestra), hideg, langyos és forró vizű medencék, fürdőkádak, izzasztókamra és tágas, padlófűtéssel ellátott termek szolgálták a katonák felfrissülését. Itt bőséges lehetőségük nyílt a testgyakorlásra, és a tisztálkodásra.
A Thermae Maiores romjai az aluljáróból nyíló Fürdő Múzeumban tekinthetők meg.
