Arcos gyöngy
Császárkori Barbaricum
Kr.u. 1. század vége – 2. század eleje
Lelőhely: Dunakeszi

„Arcoskodunk?”

A szarmata női sírok szinte állandó elemei a gyöngyök, melyek egyaránt okoznak örömet és keserédes bosszúságot a régészek számára. A gyöngyöket mint ékszert, vagy ruhadíszt főként a nők és leányok leletcsoportjaként tartjuk számon, de ritkán férfi temetkezésekben is előfordulnak. Utóbbi esetben ezeket a tárgyakat általában a medence és a karok tájékán találjuk, ebből következtethetünk arra, hogy a szemeket szálra fűzve, a csuklóra függesztve karékként viselték.

De térjünk vissza a hölgyekhez, már csak azért is, mert a képen látható arcos gyöngy is egy női temetkezés mellékleteként került elő. Hogy miért is jelenthet ez a lelet a régész számára örömet és egyben bosszúságot is? A feltárás során dolgozunk ásóval, lapáttal, spaklival és finombontáshoz szükséges szerszámokkal is. A gyöngyöket az utóbbi eszközcsoporttal érdemes bontani, hiszen aprócska és törékeny, mállékony tárgyak. Ékszerként a nők és a lánygyermekek nyakban és a karon hordták, ruhadíszként pedig elsősorban a lábaknál viselték. A ruhák alját vagy a csizmát akár több tucat vagy több száz gyöngyszem is díszíthette. Ezek kibontása tehát nem kis türelmet, figyelmet és kézügyességet igényel.

Azonban ez az arcos gyöngy igazán üdítőleg hatott előkerülésekor. 2004-ben a Budapesti Történeti Múzeum Dunakeszi határában végzett megelőző feltárást, ahol több régészeti korszak emlékanyagát sikerült dokumentálni, melyek többsége a kora bronzkorra keltezhető. Szerencsére az őskori teleprészlet DNy-i szélén két Kr. u. 1. század végére – 2. század elejére keltezhető sír is megbújt az őskori objektumok között. Mindkét temetkezés bolygatatlan volt, így az ékszereket, viseleti elemeket in situ, azaz eredeti állapotában tudtuk megfigyelni. Az arcos gyöngy tulajdonosa egy 30-35 év körüli nő volt. A gyöngy, egy jobb csuklón elhelyezkedő, 19 darabból álló karék része lehetett, melyet sakktábla mintás és arcos, valamint borostyán- és karneolgyöngyök díszítettek. A millefiori gyöngyök előállítása költséges vállalkozás volt, valamint a készítésénél előre meg kellett tervezni a motívumot és a megfelelő sorrendben elő kellett készíteni a különböző színű üvegszálakat is. Ez a gyöngytípus a Kr. u. 1. század 20–30-as éveitől a Kr. u. 2. század elejéig volt használatban és példányait Egyiptomtól egészen Dél-Skandináviáig ismerjük. Már ez az aprócska tárgy is azt bizonyítja számunkra, hogy tulajdonosa magasabb rangú személy lehetett. A további mellékletek között szerepel még arany fülbevaló, hegyikristály, karneol, borostyán, fajansz- és üveggyöngyökből álló nyaklánc, aranyflitterek és egy korsó. Tőle 15 m-rel távolabb egy szerény mellékletű (sírjában mindössze 1 db üveggyöngyöt találtunk), rendellenes pózban eltemetett személy került elő, aki minden bizonnyal az előkelő nő szolgálója lehetett.

Írta: Mészáros Boglárka régész, Ős- és Népvándorlás kori Főosztály
Fotó: Szilágyi Nóra