Aranyozott ezüst, rúnafeliratos fibula
Népvándorláskor, 6. század első harmada
Lelőhely: III. ker., Aquincum
(katonavárosi amfiteátrum)

Az aquincumi rúnás fibula

Az aquincumi rúnafeliratos fibula egy elrejtett kincslelet részeként került elő 1940-ben a Nagyszombat utcai katonai amphiteatrum déli főbejáratánál, az egyik kő burkolatlap alá rejtve. A kincslelet két aranyozott ezüst fibulából, két aranyozott szélű ezüst ivócsészéből, és négy nagyméretű ezüst díszgyöngyből áll, amelyeket tulajdonosa vélhetően egy ellenséges támadás alkalmával rejtett el.

A kincslelet elrejtésének időpontja feltehetőleg a 6. század első fele lehetett, amikor a nyugati germán langobardok a herulok legyőzése után benyomultak Pannonia északi részére, és leigázták a szvéb törzset is. Így a fibula tulajdonosa nagy valószínűséggel szvéb lehetett, de az sem lehetetlen, hogy herul, ami különösen érdekes, mert egyes elméletek szerint a legrégibb rúnaírás, az ún. futhark, végleges sorrendje a herulok között alakult ki, akik egyfajta kultikus hadiszövetséget (Männerbund) alkottak. Maga a „herul” szó etimológiailag összefüggésbe hozható a „rúnamesterként” interpretált „erilaz” szóval.

A kincslelet díszítőmotívumai rokonságot mutatnak a későrómai ötvösművészettel, természetesen germán elemekkel keverve. A rúnafeliratos fibula díszgombjai hiányoznak, ez a tény, s maga a felirat is megerősíti azt a feltevést, hogy ez az eredetileg viseleti tárgy amulettfunkciót töltött be. A rúnaírás a germán népek egyik legjellegzetesebb szakrális hagyománya, az ógermán „runa” szó ’titkot’, ’rejtélyt’, ’bölcsességet’, ’suttogást’ jelent. A rúnák transzcendens szférához való tartozását a mitologikus háttér és a források is megerősítik. Felfedezésük a germán pantheon fejének, Ódin-Wotannak köszönhető, aki aszketikus-samanisztikus jellegű önbeavatása során kilenc napon és éjen át függött az Yggdrasil nevű Világfán, melynek jutalmaként meglelte a rúnákat.

A legkorábban használatos rúnasor, az ún. futhark 24 jelből áll (mely az első hat rúna után kapta nevét), mely a világ alkotóelemeinek, erőinek összességét, teljességét szimbolizálja. Minden egyes rúnajelhez szimbolikus jelentéstartalom, magyarázat is tartozik.

Az aquincumi fibula hátoldalára bekarcolt felirat 2 sorból áll: az első sor a futhark-ábécé első hét betűjét tartalmazza, mely önmagában is egy mágikus formulaként értelmezhető; a második sorban egy, a fibula tulajdonosának áldást, jó szerencsét kívánó formula olvasható. A fibuláknak mind a germánoknál, mind a rómaiaknál rangjelző szerepük volt, s a római fibulák kengyelén is előfordul az utere felix szerencsét kívánó kifejezés.

Írta: Tóth András régész, gyűjteménykezelő, Ős- és Népvándorlás kori Főosztály
Fotók: Szilágyi Nóra fotós, Ős- és Népvándorlás kori Főosztály
Rajz: Dr. Nagy Margit nyugállományú régész, főmuzeológus