Az aquincumi orgona

Kr. u. 228-ban Gaius Iulius Viatorinus, Aquincum polgárvárosának előkelő tisztviselője hordozható orgonát ajándékozott a posztósok collegiumának. Ilyen egyesületekbe (collegia) tömörült a városi lakosság iparos és kereskedő rétege foglalkozás szerint. A collegiumok közhasznú teendőket láttak el (pl. a vízvezeték karbantartása vagy tűzoltás). Emellett feladatuk volt tagjaik temetkezési segélyezése és a halottkultusz ápolása. A társaságoknak nagy szerepe volt e réteg közösségi életében, amelyek színtere a kollégiumi székház volt. Itt ünnepségeken és lakomákon gyűltek össze. A posztósok egyesületének (collegium centonariorum) székháza a polgárváros déli városkapuja mellett, a városfal belső oldalán állt. Elhelyezkedésénél fogva nemcsak a közösségi élet erősítésében játszott szerepet, hanem az egyesületre kiszabott közhasznú tevékenység, a várostűz kitörésének észlelése és a tűzoltás szempontjából is lényeges volt.
Az aquincumi előkelőség által ajándékozott hangszer is itt került elhelyezésre és az ünnepségeken meg is szólaltathatták. Orgonáról már Vitruvius és Heron is adott leírást az ókorban. Ezek alapján is biztos, hogy az aquincumi darab kisméretű és kézzel hordozható volt. Alapanyaga fa, bőr és fém (bronz, réz) lehetett. Az orgonához összesen 52 síp tartozott, négy sorba rendezve soronként 13 síp volt megszólaltatható. A hydra működése még ma is vitára ad okot, hiszen latin neve vízzel működtetett orgonára utal, mégis egyes feltevések szerint levegő működtette. A hangszer története és a collegium neve a szélládájára erősített ajándékozási bronztábláról ismert:

G(aius) IVL(ius) VIATORINVS
DEC(urio) COL(oniae) AQ(uinci) AEDI
LICIVS PRAEF(ectus) COLL(egii)
CENT(onariorum) HYDRAM COLL(egio)
S(upra) S(cripto) DE SUO D(onum)
D(edit) MODESTO ET PROBO CO(n)S(ulibus)

“Gaius Iulius Viatorinus, a colonia rangú Aquincum városi tanácsosa, egykor aedilis, a posztosok társulatának parancsnoka, Modestus és Probus konzulsága alatt [Kr.u. 228] saját költségén orgonát ajándékozott a posztosok társulatának.”

A 3. század közepén a polgárvárosban tűzvész pusztított, amelynek során a tűzoltóság épülete is leégett, az orgona pedig a tárolási helye alatti picébe zuhant; majd beborították a rázuduló törmelékek.

Az Elektromos Művek áramátalakítójának alapozása során került újra napvilágra a székház és a benne rejlő orgona maradványai. Az 1931-ben az ásatást végző régész, Nagy Lajos az orgona közel 400 darab ép és töredékes alkatrészét találta meg. A II. világháború alatt számos darabja elveszett, ezért jelenleg alig 300 darabja van meg.

Hallgassa meg az aquincumi orgona hangját!

Az orgona irodalma:

Gegus Ernő: Micro-spectrochemical analysis methods of ancient copper alloys and the organ of Aquincum. In: International Symposium Organ of Classical Antiquity. The Aquincum Organ A.D. 228. Musikwissenschaftliche Verlag, Kleinblittersdorf, 1997, 92-98.

Gegus, Ernő – Szonntagh, Eugene L.: Roman copper alloys and the Aquincum organ. In: International Symposium Organ of Classical Antiquity. The Aquincum Organ A.D. 228. Musikwissenschaftliche Verlag, Kleinblittersdorf, 1997, 79-83.

Kaba Melinda: Az aquincumi orgona. Osiris – Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2001. (angol és német nyelvű összefoglalóval)

Minárovics János: Az aquincumi orgona újabb rekonstrukciója. III.ker. Óbuda-Békásmegyer helytörténeti füzetek II/1 (1997)

Minárovics János: Miért volt az aquincumi tűzoltóság orgonája víziorgona? BudRég 28 (1991) 261.
Nagy Lajos: Az aquincumi orgona. Budapest, 1933.

B. Perjés, Judit: Geschichte der Restaurierung der römerzeitlichen Orgel von Aquincum. In: International Symposium Organ of Classical Antiquity. The Aquincum Organ A.D. 228. Musikwissenschaftliche Verlag, Kleinblittersdorf, 1997, 119.

Szigeti, Kilián: Die ungelösten Probleme der römischen Orgel von Aquincum. Studia Musicologia 13 (1971) 1-13.

Szonntagh Jenő: Újabb adatok az aquincumi orgona légnyomásszabályozó szerkezetéhez. BudRég 28 (1991) 283-

Szonntagh, Eugene L.: The Roman Organ of Aquincum. – A Literature Source List’ – The American Organist 27 (1993) 52-54.

Walcker-Mayer, Werner: Die römische Orgel von Aquincum. Stutgart, 1970.