Agyagból gyúrt történelem

Agyagból gyúrt történelem
A kerámia szerepe Aquincum római kori építészetében

A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának kiállítása

(2014. június 25 -)

Az Aquincumi Múzeum Régészeti Parkja a közelmúltban új elemmel gazdagodott, egy kiállítási- és raktár-funkciókkal rendelkező épülettel (Tegularium), melyet féltetővel és pergolával védett sétány kísér. A sétány mentén mintegy 50 méter hosszú, fülkékkel tagolt falfelület állt rendelkezésünkre, egy hiánypótló kiállítás megvalósítására.

Magyarországon első ízben kerülhetett sor arra, hogy egy teljes kiállítást szenteljünk annak az anyagcsoportnak, amit a szakmai köznyelv római tégláknak nevez. A különféle égetett agyag elemek építészeti hasznosítását általában a római kori anyagi kultúra egyik, nem különösebben kiemelt szegmenseként szokás bemutatni, ennek köszönhetően nemzetközi szinten is kevés a tárgykör valós, például építészet-történeti jelentőségét is érzékeltető kiállítás. Ugyancsak kevés lehetőség volt a téma teljes megvilágítására a szélesebb közönség számára eddig elérhető tégla gyűjteményekben, ahol a római kori téglák inkább csak történeti bevezetést jelentettek egy jóval markánsabban megjelenített újkori anyag mellett. A tárgycsoport a jelentőségének, forrásértékének megfelelő helyet csakis többféle szempont együttes bemutatásával nyerheti el. Ezek a tárgyak tehát nem egyszerűen az anyagi kultúra részeiként kezelendők, hiszen alapvető dolgot árulnak el a kor építészetéről, építéstechnikájáról, kerámia iparáról, és annak társadalmi környezetéről, a hadtörténeten, nyelvi és íráskultúrán át egészen a romanizáció folyamatáig.

Az Aquincumi Múzeum darabszámát és sokszínűségét tekintve is országosan kiemelkedő római tégla gyűjteménnyel rendelkezik, ennek a gyűjteménynek a kiállítási bemutatására mégis igen kevés lehetőség adódott eddig. Az ásatások révén létrejött gyűjtemények, a felhalmozott tudás, és értékek minél szélesebb közönség elé tárásánál aligha akadhat ma aktuálisabb, sürgetőbb feladat. Aquincum, nem csak a gyűjtemény gazdagsága, és tekintélyes múltja, de az elmúlt százhúsz év során feltárt régészeti, építészeti örökség révén is kitűnően alkalmas a téma részletes, szemléletes bemutatására, az agyag bányászatától, a gyártás különböző munkafázisain át, a téglák felhasználásának módozataiig. A kiállítás nem egy csupán helyi, vagy tartományi összefüggéseiben értelmezhető témát, hanem az európai építészet történetének, és egyben a romanizációnak, az Európát elsőként tartósan egyesítő, máig kiható kulturális folyamatnak is jellegzetes fejezetét dolgozza fel.

A kiállítás négy fő témába, és ezeken belül tizenhat kisebb témakörbe csoportosítva ismerteti meg a közönséggel az anyagot. A bevezető gondolatok követik az égetett téglát a Róma által biztosított világhódító útjára, a kiállítás egésze pedig megmutatja, hogyan vált a birodalom minden zugában egységesen meghonosított római tudás részévé. A tégla, mint építőanyag előnyei közt (tartós, szilárd, szinte bárhol előállítható, moduláris, speciális elemek is könnyen kialakíthatóak) nem szabad elhallgatni egy sor jellegzetesen római építészeti forma és megoldás lehetővé tételét sem. Nem csak a gyakorta bemutatott padló- és falfűtés rendszerek, de a boltozatok, kupolák, vagy éppen a vízvezetékek sem képzelhetők el kerámia elemek nélkül.

Az első nagyobb téma az égetett agyag elemek gyártási folyamata. Az agyag bányászata (ismert agyagnyerő helyek), és előkészítése (átdolgozás, iszapolás, adalékolás) után a kerámia elemek formázása különösen jól szemléltethető, felismerhetőek a munka eszközei, segédanyagai, rekonstruálható a munkamenet, és számos technikai fogás. Szintén ehhez a munkafázishoz tartozik az elemek végleges felületének kialakítása, valamint a bélyegzés, jelölés is. A téglák szárítása kapcsán, a nagy számban fennmaradt lenyomatok, lábnyomok segítségével kapunk betekintést a tégla műhely természeti és társadalmi környezetéről, nyüzsgő, életteli kép bontakozik ki előttünk. Az égetés kapcsán be kell mutatni Aquincum feltárt téglaégető kemencéit, de lehetőség van a technikai nehézségek szemléltetésére is, például selejtes, deformált darabok bemutatásával.

A következő nagyobb egységet az égetett agyag elemek felhasználási területei alkotják. Itt a padlófűtéstől, a különféle padlókon, falazatokon, és áthidalásokon, födémeken, boltíveken, boltozatokon keresztül jutunk el a tetőig, és annak díszítéséig. Az egyes alkalmazási területekhez társíthatóak a jellemzően felhasznált kerámia elemek, jellegzetes építéstechnikai megoldások. Ezek minél teljesebb szemléltetésére törekszik a kiállítás. Külön figyelmet érdemel a vízépítés, a felhasznált speciális alapanyagaival és technikájával.

A harmadik nagyobb témakörben a téglákkal, mint feliratos tárgyakkal ismerkedünk meg. Itt nem csak a téglák bélyegzésének szokását, a bélyegek segítségével megszerezhető információkat, de a téglákon fennmaradt karcolt feliratok főbb fajtáit, és ezek jelentőségét is bemutatjuk. A katonai bélyegek kiemelt hadtörténeti, csapattörténeti forrásértéke mellett általánosságban is utalni lehet a feliratos hétköznapi tárgyaknak a mindennapi élet, a nyelvi és íráskultúra megismerésében betöltött kulcsszerepére.

Az utolsó egység a téglák kutatásának fejlődését, szemléletváltásait igyekszik röviden bemutatni. Itt is lehetőség van arra, hogy például különböző, régi kiállítások céljaira kipreparált darabok segítségével ráirányítsuk a figyelmet, miként változott a téglák forrásértékének megítélése Aquincum kutatásának elmúlt 120 évében.

A fentebb vázolt tematikát a kiállítás nyolc darab, nagyobb, fali fülkében kialakított vitrin, és a fülkék közt fennmaradó falfelületre rögzített, gazdagon illusztrált tablók segítségével mutatja be. A tablók szövege, és a tárgyfeliratok, Aquincum többi kiállítási és tájékoztató anyagához hasonlóan magyar-angol kétnyelvű változatban készültek. Az elmúlt évek pozitív tapasztalatai alapján kiemelten fontosnak éreztük a rekonstrukciós grafikák, rajzok megjelenítését a tablókon, melyek korra, háttértudásra, anyanyelvre tekintet nélkül a közönség szélesebb rétegeinek megszólítására alkalmas.

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

A kiállítás rendezője: Havas Zoltán, régész