A római korban Albertfalva területe Aquincum és Nagytétény (Campona) között, mint a Birodalom pannoniai határszakaszának egyik fontos tábora, jelentős stratégiai szerepet töltött be.
A rómaiak előtt Budapest területén a kelta-eraviscus törzs lakott. Központi településük a Gellérthegy déli lejtőjén húzódott. Az 1. század első felében a római kormányzat politikai megfontolásból az eraviscusok egyik részét a mai Óbudára, másik részét az albertfalvi síkságra telepítette.
A telep római kori nevét nem ismerjük. A római korban Albertfalva területe Aquincum és Nagytétény (Campona) között, mint a Birodalom pannoniai határszakaszának egyik fontos tábora, jelentős stratégiai szerepet töltött be. A budai szakaszt a 90-es évekig három lovas alakulat őrizte (Óbudán, a Bem téren és Albertfalván állomásoztak). Az albertfalvi síkságon a kr.u. 1. század közepén épült először katonai tábor.
Az albertfalvi segédcsapat (auxiliaris) tábor 500 főből álló lovasegység tartózkodására volt alkalmas. Palánktábor volt, amit tornyokkal és kettős sáncárokkal látták el. A Duna pesti oldalán élő szarmaták támadásai miatt a tábor többször elpusztult, ám mindig újjáépült. Az eredetileg föld-fa szerkezetű tábort 106 után, Traianus alatt kőtáborrá alakították át és területét megnagyobbították, mert egy teljes lovasezred került ide.
Az új tábor területe 190 x 210 méter volt. 178-ban az épületek ismét megrongálódtak, de a 2. század végén még helyreállították őket. A 259-260-as években egy nagyobb barbár betörés során a tábor és környéke leégett. Többé nem is épült újjá.
Az albertfalvi auxiliaris tábor körüli lakótelep (vicus) 720.000 négyzetméternyi területet foglal el. Aquincum után ez a legnagyobb összefüggő római település Budapest területén. Az 1. században vályogfalas házakban, lakógödrökben, gerendavázas épületekben laktak. A tábortól nyugatra az ún. HILARUS mester nevéhez köthető fazekasműhelyt, ipari műhelyeket tártak fel, (tímár, fémfeldolgozó műhelyek) gazdasági jellegű épületrészek és egy útállomás maradványaival együtt. A tábortól délre, légfűtéses, több helyiséges, középfolyosóval ellátott tornácos lakóépületek álltak. A lovasság az albertfalvi tábor és telep mellé temetkezett. Faragott sírköveket, szobrokat is ismerünk Albertfalváról.
Az albertfalvi tábor és település maradványait helyenként részleges falkonzerválással látták el, – de itt műemléki helyreállításra még nem került sor.
