Az óbudai legiotábort körülvevő kiterjedt katonaváros északi sávjában felépült fényűző lakóházak alkották a település előkelő negyedét. Itt helyezkedett el a mozaikokkal és falfestményekkel gazdagon díszített Hercules villa is, amelynek tulajdonosa, a helytartói székhelyen élő elit egyik tagja lehetett.
A római kori épületre, a csatornafektetés során előkerült mozaik irányította a figyelmet. A feltárások nyomán körvonalazódott épület megtartása és bemutatása érdekében, a szomszédos telken épülő modern iskolát is áttervezték. A Hercules villa első építési periódusa a Kr. u. 2. sz. első felére tehető, majd a Kr. u. 2-3. sz. fordulóján a keleti helyiségsort észak és dél felé kibővítették, majd az új helyiségeket reprezentatív mozaikpadlókkal díszítették.
Az iskolaépület alatt egy félköríves záródású díszterem látható, melynek mozaikján Dionysos-Bacchus tiszteletére tartott szüreti felvonulás látható, a részeg Herculessel. Fellelhetőek még a szüreteléssel kapcsolatos ábrázolások is, például a tigrisek (a bor istenének gyakori kísérői), a szőlőfürtöt nyújtó Amor, de az apszis mozaikja is szőlőlugasban álló nagymacskát ábrázol.
A nagy védőépületben három mozaikpadlós szoba található. Az első szoba padlója geometrikus mintájú. A második külső keretdísze téglalapokkal, négyzetekkel, háromszögekkel kombinált meander motívum. Azon belül mennyezeti kazettázást utánzó minta tölti ki a teret a mára sajnos már elpusztult, központi képmezőig.
A harmadik helyiség Hercules mítoszát elevenítette meg. A geometriai mintákkal és svasztika motívummal díszített keretrész belsejében Hercules és Déianeira ábrázolását láthatjuk. A figurális középmező érdekessége, hogy 60.000 kis kőlapocskából rakta ki a mozaikkészítő mester. (Ez ma az Aquincumi Múzeum Látványraktárában látható.) Hercules tisztelete elsősorban a hadsereg vallásosságában játszott szerepet. Hercules ábrázolása a lakóház több mozaikján feltételezi a tulajdonos szoros kötődését a kultuszhoz és ezzel lojalitását az uralkodóházhoz és a hadsereghez.
A kis, különálló védőépületben a lakóház fürdőjéhez tartozó öltözőhelyiség ökölvívókat ábrázoló mozaikja és egy további mozaikos helyiség részlete tekinthető meg. A szinte teljesen ép mozaikon a győztes atléta legyőzött ellenfele mellett áll. A tőlük jobbra ábrázolt asztalkánál láthatók a kiegészítő kellékek, mint a bajnoknak járó pálmaág, két strigilis (vakarókés, amellyel a testükre tapadt olajos homokot távolították el) és balsamarium. Az udvaron kőlapokkal fedett csatorna fut végig. A 3. század legvégén vagy a 4. század elején a lakóházat elhagyták. Később az épület helyét temetkezésre használták, a kertben látható későrómai sírládák ebből a korból származnak.
