Flavius Valentinianus 321-ben született a pannoniai Cibalae városában (ma: Vinkovci, Horvátország). A korabeli források szerint kiváló testi erő, nemes magatartás, szigorúság, hirtelen harag és olykor kegyetlenkedés jellemezte. Utóbbi tulajdonsága főként az engedetlenkedőkkel szemben nyilvánult meg. Katonai parancsnokként Britannia és Africa tartományokban harcolt a határok védelméért. Katonái előtt nagy tekintélynek örvendett. Iovianus császár 364-ben bekövetkezett, váratlan halálát követően a hadsereg őt kiáltotta ki császárnak. Még ebben az évben maga mellé vette társuralkodónak testvérét, Valenst, aki a birodalom keleti felét kormányozta Konstantinápolyból. Valentinianus viszont áthelyezte székhelyét Rómából Mediolanumba (ma: Milánó). Később (367) maga mellé vette 8 éves fiát, Gratianust, hadd tanuljon bele ő is a kormányzásba.

Valentinianus császár trónra lépésekor engedményeket tett a hagyományos vallás képviselőinek, bár ő maga keresztény volt. Biztosította a pogányok és eretnekek lelkiismereti szabadságát, bár javaik egy részét elkobozta. Még Victoria istennő szobrát is megtűrte a szenátusban. Összességében véve, uralmát vallási türelem jellemezte. A tudományokat és művészeteket is támogatta, bár ő maga nem tartozott a művelt uralkodók sorába.

Uralkodása nagy részét a birodalom határvédelmével töltötte. Galliában ütközött meg az alemannokkal és később a szászokkal is konfliktusba került. Előbbieket több alkalommal megverte, de 368-ban időleges békét kötött velük. Azonban már a következő évben (369) elrendelte a Rajna bal parti védelmi vonalának (ripa) megerősítését. Ez még rendben is lett volna, ám a békeszerződést megszegve megparancsolta egy erőd felépítését a Rajnától keleti irányba kétnapi járásra eső Mons Piri hegyen is, amely már mélyen bent, germán területen feküdt. Olaj volt a tűzre, hogy mindezt „elmulasztotta” közölni az alemannokkal. Az erőd építését megkezdő katonai egység és annak vezetői is érezték, hogy ennek nem lesz így jó vége. Már az alapárkok ásásakor megjelent a germán küldöttség, és burkolt fenyegetőzéstől sem visszariadva könyörgött, hogy a rómaiak tekintsenek el az erődépítéstől. Az építkezést vezető parancsnokok lelkük mélyén a barbár követséggel értettek egyet, ám a császár parancsát nem bírálhatták felül. A szavakat hamarosan tett követte. Az alemannok rárontottak az építkezést tovább folytató rómaiakra és az utolsóelőtti szálig lemészárolták őket. Valentinianus a hírmondónak meghagyott Afranius Syagrius notarius szájából értesült a tragédiáról. A hírek hallatán a gutaütés határára sodródott uralkodó mi egyebet cselekedhetett volna tehetetlen dühében, minthogy elbocsátotta szegény jegyzőt az állásából. (Syagrius rövid időre a magánéletben keresett boldogulást, de Valentinianus halála után visszatért a közigazgatásba, és végül egészen csinos karriert futott be.) Az alemannokkal pedig a császár sok huzavonát követően kénytelen volt békét kötni, mert a Duna mentén folyó harcok a pannoniai tartományokba szólították. (Itt jegyeznénk meg, hogy ő volt az utolsó császár, aki erejét és figyelmét főként a birodalom nyugati felére összpontosította.)

Lássuk, hogy mi történt Pannoniában. A császár az összbirodalmi határerődítési program keretében megkezdte a pannoniai limes megerősítését is. Számos őrtornyot, erődítményt újítottak fel vagy építettek a Duna bal partján. Valentinianus azonban nem tanult korábbi hibájából. Talán ha Szent Jeromos egy jó 15 évvel korábban elkezdte volna az Ószövetséget latinra fordítani (bár akkor még igencsak ifjú volt), az uralkodónak is lett volna lehetősége tanulmányozni a Prédikátor könyvét – amelyben az 1. fejezet 9. verse ekképpen szól: „Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt…” –, s azt mélyen át is elmélkedi, akkor talán nem történik meg újra a tragédia.

A Duna bal partján, a szokásosnál lényegesen nagyobb távolságra (valószínűleg a mai Göd-Bócsaújtelep területén), a kvádoktól jogtalanul elkobzott földön kívánt egy erődöt felhúzatni. A germán törzs tagjai felháborodtak, hogy az érvényben lévő szövetségi szerződést a császár lábbal tiporja, kisajátítja területük egy részét és még erődöt is akar építtetni rajta. A kvádok tiltakozását helyénvalónak találta a provincia katonai parancsnoka, Frigeridus dux is, aki felettese megkérdezése után le is állíttatta az építkezést. Ezek után egy befolyásos előkelő, bizonyos Maximinus elintézte Frigeridus leváltását, és fiát, Marcellianust protezsálta be a helyére. A magáról sokat képzelő ifjú azonnal parancsot adott az erőd továbbépítésére, majd meghívta egy tárgyalással egybekötött lakomára a kvádok királyát, Gabiniust. Azt gondolta, neki sikerülhet valamiképpen rávennie a királyt, hogy tűrje el földjén az erőd építését. Gabinius erre nem hajlott, így amikor távozni készült, a célját el nem érő Marcellianus megölette őt. Ennek hírére a kvádok dühe a tetőfokára hágott, és a történelem megismétlődött… A felbőszült kvádok szarmata szomszédaikkal karöltve 374 nyarán először felkoncolták az erődön dolgozó katonákat. (Az erőd építése ezzel végleg abba is maradt.) Aztán a pannoniai tartományok majdnem egész területén fosztogattak és pusztítottak. Ez azonban nem tartott hosszú ideig, mert a nem éppen türelméről és higgadtságáról ismert császár 375-ben Pannoniában termett és félelmetes, kegyetlen büntetőhadjárattal mutatta meg a kvádoknak, miként jár az, aki a Római Birodalommal ujjat húz. Az év vége felé a császár éppen Brigetióban (Komárom–Szőny) tartózkodott, amikor kvád követek érkeztek hozzá és békéért könyörögtek. Szolgálataikat is felajánlották, ám az erődépítést továbbra sem fogadták el. Szó szót követett és Valentinianus haragra gerjedt. Végzetes haragra. Ugyanis a kvádokat szidva annyira felhúzta magát (ha már az erődöt nem sikerült felhúznia), hogy agyvérzést kapott, és pár nap múlva 375. november 17-én örökre lehunyta szemét. Mindez talán nem történt volna meg, ha a császár műveltebb és olykor kézbe veszi Seneca „De Ira” (A haragról)című könyvét, amelyben a következőket olvashatta volna: „A harag egyfajta őrültség, ugyanis magas árat fizetünk értéktelen dolgokért”.

A császár magasabb árat már nem is fizethetett volna…

Vukics Adrienn